Királyi sírbolt a prágai várban

Múlt hét végén adott hírt az egyik cseh napilap arról, hogy a híres Szent Vitus-székesegyházban nemrégiben (ugyan már két hónapja felfedezték, de csak most került a nyilvánosság elé, mivel a National Geographic magazin cseh változatába szánták exkluzív információnak) megtalálták azt a sírkamrát, ahová 1378. december 16-án az elhunyt IV. Károly császár és király földi maradványait helyezték el.
A cseh történelem egyik legnagyobb uralkodójáról van szó, akit az utókor a „haza atyja” jelzővel ruházott fel, a minap pedig honfitársai a legnagyobb csehnek ismerték el. A Luxemburgi-dinasztiából származó német-római császár és cseh király Prágát a korabeli Európa egyik legjelentősebb városává fejlesztette. 1348-ban ő alapította meg Közép-Európa első egyetemét (máig viseli a nevét), és Prága büszkeségének, a Moldva nevezetes hídjának az építését is ő kezdeményezte.
Sokáig nem tudták, hol található a katedrálisban az uralkodó temetkezési helye. Feltételezték, hogy valahol a főoltár előtt, de a pontos helye titok maradt. Tudni való, hogy ezen a helyen az első templomot a X. században építették, a XI. században pedig háromhajós bazilika került a helyére, s ennek az alapjain áll a mai gótikus Szent Vitus-székesegyház. A kutatók egy kis nyílást fúrtak a padlóba, abba eresztettek le egy speciális szondát kamerával. Két csaknem tízméteres sírkamrát mutattak az egyedülálló felvételek. A föld alatti termek üresnek látszanak, mindazonáltal maradt egy-két koporsódarab és néhány csont. Talán Károly feleségeinek földi maradványai, de ez korántsem biztos. Egy felirat azt tanúsítja, hogy a XIX. században már átvizsgálta e helyiségeket egy építész-restaurátor, aki a főoltáron végzett javítási munkákat, s valószínűleg kiemelt onnan mindent, amit ott talált, azután alaposan lefedte a föld alatti részt. Később pedig új padlót is készítettek, és elfeledkeztek a sírboltról. Nem biztos, hogy az eredeti síremléken volt a halott uralkodót ábrázoló kőlap. De kőbe vésett epitáfium bizonyosan volt, Jan Ocak érsek gyászbeszédének részletével: „Lám én, IV. Károly, akitől egykor rettegett a világ, császár, aki nem ismerte a vereséget, csak a halál győzött le, s most e sír rejt.” Az uralkodó földi maradványai a síremlék alá kerültek, abba a sírkamrába, amelyet most fedeztek fel újra.