Körmös pasik

Vannak események, amelyeket komolyan kell venni, másokat soha. A megjegyezhetetlen nevű ifjúsági családügyi és esélyegyenlőségi meg más bűvszavakkal teleaggatott minisztérium a júniust férfihónapnak nyilvánította. Ha jól értettem, ez uniós elvárás – manapság minden testidegen hülyeséget ezzel lehet eladni –, hogy a két nem közeledjen egymáshoz. A korlátok omoljanak le, a férfiak búcsúzzanak a tévhittől, hogy ők az erősebbik nem, az alfa-hímek, a vezérbikák, a gürcölő családfenntartók. Zsarnokok ők, megerőszakoló, erőszakos pedofilok. Asszonyverő, sőt -agyonverő brutális barmok, akik amikor megjelennek otthon, a gyerekek sírva elbújnak, az asszonyok hozzák a vizes kötelet, a kutya nyüszítve félreoldalog, majd a szomszédok elégedetten hallgatják a sikoltozást és a segélykiáltásokat: „Na, megjött a Józsi, helyreteszi az asszonyt, aki még egy vacsorát sem főzött, amióta férjhez ment hozzá.”
Utóbbit töröljük, mert olyan nincs, hogy nálunk egy nő nem tökéletes. Hála miniszteriális hölgyeinknek, jogvédőinknek, rejtélyes okból férfigyűlölő soviniszta nőcsoportocskáinknak, akik úgy hiszik, nekik ezer százalékon kell teljesíteniük. Ilyen ma a magyar családok speciális bemutatása a külföldnek, Európának és egymásnak. Ennek a valósághoz természetesen semmi köze. Amerikai példa és módszer silány utánzata. A cél: szétzülleszteni, lealacsonyítani, ijesztő üzemnek beállítani a családot, ahol a férfimonopólium megtörése fontosabb, mint a meleg vacsora. Általános támadást indítani az utolsó ellenálló egység ellen, amelyet eddig még a liberális elvek sem tudtak kikezdeni. A férfihónapot felejtsük is el. A meghirdetett fotópályázatokra inget vasaló férfiak képeit várták meg a süteményt sütő nagypapákét. Megjegyzem: nálunk nem nyüzsögnek a nagypapák, az ő kipusztulásukról gondoskodott a természet meg a Kelet-Európában negyven évig fújó kommunizmus szele.
Mit gondolnak, melyik fotó nyert? Amelyiken egy fiú meg egy lány egymás körmeit festegetik. A két nem ippeg közeledik egymáshoz: Zoli manikűröz Rozinak, Rozi gyöngyházas fénnyel vonja be Zoli körmeit. Erre vágyunk? Dauerolt, melírozott hajú pasikra, akik nyelvükben piercinggel, egész lábat betöltő sárkánytetoválással vonaglanak a menő helyeken: Pá, édesem, te is itt vagy? – köszöntik selypes nyafogással a másik vonaglót. Tényleg ezt szeretné az unió? És mit szólnak a férfihónap női aktívái Zombori Sebestyénhez? Akinek szülei házasságáról semmit nem tudunk, de az apáról mint brutális, szadista baromról bőven értesülhettünk. Miközben az anyáról egyetlen mellékmondatban említik meg, hogy lemondott a gyerekéről. Az igazság senkit nem érdekelt. A nővédő szervezetek bután agresszív hangoskodása veszélyes üzenet a családok belső ügyeire. Simek Kitty és Zombori Sebestyén bőséges lehetőséget kínált azoknak, akik engesztelhetetlen gyűlöletet éreznek a férfinem iránt, és a két ügyben is úgy érezték, itt a reváns ideje.
Persze a férfihónap megnyitójakor elhangzott a mindent megvilágító kijelentés is, miszerint még ma is kevés szó esik a nők jogairól. Ez nagyon érdekes, különösen, amikor a válások utáni láthatás és kapcsolattartás kerül szóba. Ahol a nők úgy garázdálkodnak a nekik ítélt gyerekkel, ahogy nekik tetszik. Férfihónap? Egy asszony gyámügyi segédlettel egész életre megfoszthatja az apát attól, hogy lássa a saját édes gyermekét. Miért nem ezzel indít a férfihónap? A nemek összemosásánál meg nehogy már azt higgyék, hogy Magyarország asszonyai és lányai kizárólag a Cosmopolitan nevű szecskával vagy a Szex és New Yorkkal táplálkoznak.