Kulturális favágás a tévé dzsungelében

A legjobbkor borították át az m2 napi félórás kulturális műsorát, a Kultúrházat még elérhető műsorsávba az MTV-re. Hiszen kezdődik a nyári kulturális szezon koncerthegyekkel, nagy országos és kis regionális fesztiválokkal. Csak éppen az a kérdés, a napi félórás műsoridőt sikerül-e az információkon túl tartalommal megtölteni.
Szánakozva figyeljük ugyanis évek óta, amint a politika világában nagy biztonsággal közlekedő műsorvezetők, szerkesztők gyámoltalanabbul mozognak a kultúra számukra átláthatatlan dzsungelében, mint az első űrhajós a holdon. Pedig az alapelv egyszerű. A kultúra, a művészet alapkérdései ugyananynyira valóságosak, ugyanannyira érintenek mindnyájunkat, mint a politika vagy a gazdaság problémái. Az élet végső kérdései, az élmény, az érzés, az álom, a viszony a múlthoz vagy a jövőhöz, ugyanolyan valóság, mint az, hogy mennyi pénz van a zsebemben, vagy hogy ki lesz a kormányfő. Sőt igazabb, mélyebb valóság. Aki ezt nem érzi, vagy nem hiszi el, az ne fogjon a húrok pengetésibe. Mert rettenetes és hazug annak a képletnek az üzenete a köztévében, hogy ha magaskultúráról van szó, akkor mindig csak arról dadognak az álérdeklődők, hogy ugyan mennyit fizetnek egy versért, vagy hogy ki olvas ma verset, mikor lesz sztár egy költő vagy egy író, míg a Lagzi Lajcsi-félék önfeledten ünneplik magukat a képernyőn. Kár ilyesmire pazarolni az adófizetők pénzét. Elég a notórius álkérdezőkből, és elég az álkérdésekből. Elég a felkészületlenségből. És hagyjuk a letanítós sztereotípiákat is, a hogy lehet vagy nem lehet sztárnak lenni című izéről.
Ez a kínos attitűd az egyébként is posztkommunista stichhel terhelt című Kultúrházban fokozottan jelentkezik. Ott ül a Fenyő Iván nevű ifjú színész, aki az elmúlt hónapokban egy Mendez-filmben játszott, és Rózsa Péter érdemben nem tud tőle mit kérdezni, viszont legalább megy valami unalmas és sztereotip összeállításféle a sztárizéről, melynek mélypontján VV Ágica lamentál a valamelyik bulvárlapban megjelent fedetlen kebles képeiről. A műsor képileg minősíthetetlen, koncepciótlan. A kék mezőbe írt bugyuta mondatok alulmúlják egy Rákosi korabeli pártrendezvény vagy egy Lagzi Lajcsi-fanklub szellemi szintjét. Pedig nem kellene beledögleni abba, hogy egy ilyen műsor jó, nézhető, igazi kultúraközvetítő legyen. Az információk, a jelenség, az élményszerűség és a lényegre, a művek mondanivalójára irányuló kérdések között egészséges egyensúlyt kell teremteni, és kész. Nagyon sajnálnám, ha a szakszerűtlen és unott kulturális favágók miatt nem gyönyörködhetnénk a következő hetekben, hónapokban a magyar kultúra dicséretes törekvéseiben és bizony naponta születő csúcsteljesítményeiben.
(Kultúrház, MTV – június 6., 22.30.)