MI A MAGYAR?

Minthogy 35 családfő teljesen nincstelen (ezekből tanyán él 12 és a faluban 5 javadalmas tisztviselő), és 53-nak csak 1-2 holdig terjedő birtoka van, nagybirtok vagy ipari üzem pedig nincs a község közelségében, a munkaviszonyok a munkások szempontjából kedvezőtlenek, a munkáltatók szempontjából pedig kedvezőek. Annak a kevés számú családnak, melynek családfenntartói gazdasági cselédek, az évi keresete, illetve bére 15 q vegyes termény (6 q búza, 9 q rozs), 1600 négyszögöl tavaszi föld felszántva, egy tehéntartás, egy kocatartás, 24 kg só, 24 kg szalonna, lakás, fűtés, 50 pengő pénzfizetés. A benn kosztos cseléd fizetése egy évre 120 pengő, egy pár csizma, egy pár bakancs, egy öltő téli és egy öltő nyári ruha. […] De sokan mégis inkább választják az önálló, szabadabb életmódot, mint a mindig biztosított gazdasági cselédbért.
A 20–30 holdas gazdák nem bánnak elég emberségesen munkásaikkal. Gyakran kerül perre a dolog munkaadó és munkás között. Ennek a kölcsönös bizalmatlanságnak oka mind a két fél, mert egyik a másik kárára szeretne őt meg nem illető haszonhoz jutni. Szokásban volt az urak dolga, ami azt jelenti, hogy a feles vagy harmados a vállalt föld megmunkálásán kívül egyéb munkát is (pl. trágyahordás, favágás, gyűjtés stb.) köteles végezni a föld tulajdonosának. A két-három holdasok gyermekeiket nem tudják rendszeresen foglalkoztatni. Két-három hold föld megmunkálására ráfordítják 5-6 vagy még ennél is több munkaképes családtag erejét. Önszántukból nem hajlandók olyan ipari növény termelését folytatni, amely több munkára ad alkalmat, de nagyobb jövedelemmel is jár. Gondolunk itt pl. a mentára, amelynek termelését nem szívesen vállalják, mert babramunka, noha az egész családot foglalkoztatná és megélhetésüket is biztosítaná. A község hivatalos vezetőjétől jövő jóakaratú figyelmeztetéseket és tanácsokat nem fogadják el addig, míg saját tapasztalataikkal meg nem győződnek annak helyességéről. A megélhetési viszonyok nem nagyon kedvezőek, a község népsűrűsége pedig igen nagy (114 lélek egy négyzetkilométeren), ezért a faluból többen kivándoroltak, és el is költöztek pl. Nyíregyházára vagy Budapestre. A városi életnek csak a cifraságát látják, nyomorúságára nem gondolnak, s egyre többen óhajtják a színtelen falusi életet városi foglalkozással felcserélni.
Falumban az iparosok az ipari munkán kívül földműveléssel is foglalkoznak. Így két kovács, egy cipész, egy kerékgyártó és három ács szántóvetőmunkát is végez. Csak iparával foglalkozik egy kötélverő, egy gépész, egy keresztyén és egy izraelita cipész és egy izraelita szabó. A kereskedők közül is többen foglalkoznak mezőgazdasági munkával: egy keresztyén és két izraelita szatócs. Csak a kereskedésből él a Hangya Szövetkezet munkatársa, egy keresztyén korcsmáros (1940-ben költözött a faluba) és egy izraelita szabó. Két piaci árus Nyíregyházára jár be, és ebből tartja el a családját. A faluban 9 szellemi foglalkozású családfenntartó él. (Egy lelkész, egy jegyző, négy tanító, egy postamester és egy állomáskezelő.)
Orvos a faluban nincs. Az orvosi teendőket a körorvos látja el. Fertőző betegségek, járványok nem pusztítanak nagymértékben a faluban, de nagy a gyermekhalandóság és sok a tuberkulotikus beteg. (A pontos egészségügyi adatokat nem tudtam megszerezni.)
A társadalmi tagozódás megvan ebben a tipikus törpebirtokos községben is. Megvan olyan értelemben, hogy aki gazdag vagy nemes ősöktől származott, ha semmije sincs, akkor is többre tartja magát a másiknál. A másik ember ugyanezt teszi, ha nem öt, hanem tíz hold földje van. A társadalmi ellentétek leginkább a házasságkötéseknél ütköznek ki. Egy 5 holdas gazda fia pl. nem vehet el egy 3 holdas gazdaleányt.
Oláh István VIII. osztályos tanuló: Paszab község emberföldrajzi leírása. In: Táj- és népkutatás a középiskolában (1942)