Nyugati támogatás kongói gyilkosoknak

Miközben az 1998 óta tartó kongói válság áldozatainak a száma elérte a hárommilliót, a világ egyik vezető bányavállalata nyolcezer fontot fizetett ki a civil lakosság elleni kegyetlenségek fő elkövetőjeként számon tartott lázadószervezetnek. Az AngloGold nevű óriáscég már évekkel ezelőtt felfigyelt a Kongói Demokratikus Köztársaság északkeleti részén található aranylelőhelyekre, jól tudva, hogy a szerencsétlen sorsú afrikai országban potom összegekért termelheti ki a később hatalmas nyereséggel értékesíthető nemesfémet. Az egyetlen problémát a biztonság jelentette, ám a vállalat vezetői erre is tudták a megoldást. A Nemzeti Egységesítő Front (FNI) nevű lázadószervezetet hivatalosan csak a terület védelmével és több más kisebb munkálattal bízták meg, ám nem nehéz kitalálni, hogy a kifizetés valójában védelmi pénzül szolgált.
A könyörtelen „katonák” már évek óta rettegésben tartják a környék lakosságát, így aligha akadna bárki, aki szembe merne szegülni velük. Az esetre azonban idővel felfigyelt az ENSZ, a BBC pedig nemrégiben riportfilmet forgatott a helyszínen. Mint utóbbiból kiderült, a környék szegény lakossága is főként a nemesfémektől remél felemelkedést, ám csak ritkán fordul elő, hogy valamelyikük szitáján fennmarad egy-egy aranyszemcse. A Rothschild üzleteiben is érdekelt Russell Edey vezette profi óriáscég számára ezzel szemben fennállása óta az egyik legjövedelmezőbb vállalkozás lehet a kongói befektetés. A londoni stáb kamerája előtt több helybéli megszólalt, akik egybehangzóan állították, az FNI harcosai brutális kegyetlenséggel gyilkolták meg fegyvertelen rokonaikat, ismerőseiket csak azért, hogy a környező településeket hatalmuk alá vonják. Egyikük azt meséli, a nyilvános kivégzéseken a lázadók gyakran feldarabolták áldozataikat, kiszedték tüdejüket és más testrészeiket, majd volt, hogy megették azokat. Megesett az is, hogy terhes anyákból – mielőtt megölték őket – kivágták gyermeküket. De nem vonakodtak a megszólalástól a fegyveresek sem, akik láthatólag lelkiismeret-furdalás nélkül erősítették meg az elmondottakat, boldogan mesélve például arról, hogy asszonyokat erőszakoltak meg. A New York-i, londoni, johannesburgi, párizsi és brüsszeli tőzsdén is jegyzet bányavállalat mindezek ellenére nemcsak anyagilag támogatta a lázadókat, hanem vezetőjüknek, Floribert Ndjabunak még egy házat is biztosított, hogy a befektetés biztonságban legyen.