Olasz nem a regionális társasági adóra

Olaszországban egy évvel a választások előtt ismét előtérbe került a regionális társasági adó eltörlésének kérdése. A tartományonként változó, átlagosan négy százalék körüli különadó minden jövedelem után megfizetendő és nem leírható, így tehát még a veszteséges vállalkozások sem tudják kikerülni. Éppen ezért az olaszok szemében a legigazságtalanabb és leggyűlöltebb adókötelezettség, amely a társasági és személyi jövedelemadókon felül fizetendő.

Most az adócsökkentésektől várják a vállalkozók a versenyképesség javítását és a gazdasági élet felpezsdítését a magas költségvetési hiány, a tetemes államadósság és a recesszióban lévő gazdaság negatív légkörében. A hagyományosan kis- és középvállalkozásokon alapuló olasz gazdaság ugyanis régóta küzd a munkaerő drágasága és a jelentős adók miatti magas előállítási költségekkel, amelyek hátrányos helyzetbe hozzák az olasz termékeket. Az idei év első harmadában a GDP félszázalékos visszaesést mutat, s a legfrissebb statisztikai adatok a belső fogyasztás majdnem négyszázalékos viszszaesését jelzik. Az adócsökkentést követelők élére a gyáriparosok szövetségének elnöke, Luca Montezemolo állt, aki azonnali intézkedéseket követelt a kormánytól annak érdekében, hogy a mostani nehéz helyzetben könnyítsen a vállalkozók terhein az unión belül ismeretlen és nem elfogadott adónem eltörlésével. Nem véletlen, hogy az ellenzék helyett Montezemolo hallatja hangját a társasági adó ügyében. Romano Prodi volt miniszterelnök, jelenlegi balközép vezető vezette be ugyanis kormányfősége idején a vitatott adófajtát, amelyet eredetileg a kórházak és az egészségügyi ellátás finanszírozására szántak.
Ám időközben az unió is elítélte a versenyképességet csökkentő külön adóterhet, mivel a vállalkozások és az egyéni vállalkozók minden bevétele után megfizetendő, függetlenül a költségektől. A vállalkozókat tömörítő szövetségek kiemelik, hogy a regionális társasági adó a cégek alkalmazottainak száma után is fizetendő, s ezáltal csökkenti az új munkaerő felvételének lehetőségét. Gazdaságpolitikailag is elhibázott ez az adónem – érvelnek a szövetség vezetői –, mert nem motiválja a vállalkozásokat, hogy a megtermelt profitot újra befektessék, mivel annak költségei nem leírhatók.
A nyomás hatására Domenico Siniscalco gazdasági miniszter kénytelen volt megígérni, hogy a 2006-os költségvetésből már kiveszik ezt a tételt, a vállalkozók érdekképviseletei azonban emlékeztetnek arra, hogy a személyi jövedelemadó felső sávjának adókulcscsökkentése fontosabb volt Berlusconiéknak, mint a társasági adó mérséklése. A felső-közép rétegek adókulcsának jelentős csökkentése így a legtehetősebbeknek jelentett könnyebbséget, míg az alsóbb adósávok kulcsa változatlan maradt.