Tesztcsel

Tesztcsel

Méltó volt az előzményekhez a parlamenti köztársaságielnök-választás tegnap délutáni első fordulója. Nem ott és nem akkor dőlt el, hogy az új államfő személyéről szóló döntés nem lesz, nem lehet a köztársaság ünnepe. A jelölés körüli szánalmas koalíciós huzakodás eleve nélkülözte az emelkedettséget, a felek minden külső kényszer nélkül sodródtak egy olyan helyzet felé, amely a kormányválság lehetőségét és – ez az igazi felelőtlenség – a köztársasági elnöki intézmény tekintélyének a kikezdését is magában hordozza. Nem túl hiteles ezek után e méltatlan helyzet előidézőinek pálcát törniük a taktikai csellel próbálkozó, a felkínált esélyt kihasználni igyekvő rivális fölött. Az valóban nem jó, ha – legyen szó ellenfelekről vagy azonos oldalon állókról – a különböző politikai erők közötti bizalom minimuma is hiányzik, de ennél is szomorúbb, ha kiderül: meg is van minden okuk a kínos óvatosságra.

Az nem egyszerűen meglepő, hanem egyenesen csodával felérő fordulat lett volna, ha az első szavazási forduló eredményesen zárul, azaz valamelyik jelölt megkapja az összes képviselő kétharmadának támogató voksát. De a politika nem a csodák terepe. A kudarc megállapításával végül az eredményhirdetést sem kellett megvárni: a Fidesz taktikázása, miszerint képviselői távolmaradtak a szavazástól, matematikai esélyt sem adott az első kör eredményességének. A tegnapi voksolás így nem volt több egy tesztelésnél, amelyből azonban több következtetés is levonható.
Feltételezve, hogy mind a 178 MSZP-s képviselő plusz az ebbéli szándékát korábban jelző exfideszes Balogh Gyula és az úgynevezett SZDSZ frakciójából való kizárását kockáztató Mécs Imre Szili Katalinra adta szavazatát, az egykori és/vagy a jelenlegi MDF-esek közül további három személy voksa bizonyosan a házelnök asszonyé lett, s valószínűleg a három érvénytelen szavazatot leadó képviselő is Sólyom László táborából hiányzik. (Elképzelhető persze, hogy érvénytelen szavazat a szocialistáktól is érkezett, e körben csak az átszavazást érdemes kategorikusan kizárni.) Az, hogy a szavazáson részt vevő fideszes Tölgyessy Péter és Hende Csaba ne Sólyom Lászlót támogassa, számomra a science fiction kategóriájába sorolható feltételezés, így a vezető ellenzéki párt a frakciófegyelem maradéktalan érvényesítése esetén még 167 igen voksot tehet hozzá az Alkotmánybíróság első elnökének tegnapi 13 szavazatához. Ez összesen 180 szavazat, tehát a 183 képviselőt maga mögött tudó Szili Katalin nyerésre áll. Miért is lépett volna vissza ezek után?

A Fidesz meghökkentő húzása – amelyről csak a végeredmény dönti el, briliánsnak nevezhető-e – arra jó volt, hogy kitessék: nem mindenki szavaz úgy, ahogy azt hirdeti, az MSZP kupeckedésnek minősített voksvadászata eredménnyel járt. Valamelyest tisztult a kép, csak éppen az államfőválasztás mai kimenetelét nem lehet biztosan megjósolni. A szocialista jelöltnek áll a zászló, de hol van az megírva, hogy egy titkos eljárásban minden képviselő csak ugyanúgy szavazhat (vagy éppen nem szavazhat) mindhárom fordulóban? Néhány vokson múlhat minden: szavazategyenlőség (és ezzel újraindított eljárás), Szili Katalin vagy Sólyom László győzelme, netán egy újabb, a szavazás eredményességét megtorpedózó trükk egyaránt benne van a pakliban.

Messze még a délután.