Az elnök emberei című film suttogva beszélő, ballonkabátos figurája – akivel a tényfeltáró újságírók, Bob Woodward és Carl Berstein (akiket a filmben Robert Redford és Dustin Hoffmann alakított) rendszeresen találkoztak félhomályos mélygarázsokban – a valóságban nem más, mint a jelenleg Kaliforniában élő, 91 éves W. Mark Felt. A férfi a fokozatosan kibontakozó botrány idején a Szövetségi Nyomozó Hivatal (FBI) egyik vezetője volt.
„Mély torok” rejtélyének feloldásával Woodward és Berstein klasszikus könyvének megjelenése óta sokan kísérleteztek, Felt neve is felvetődött, ám eddig sem ő, sem az újságírók és szerkesztőjük nem fedték fel személyét. Ezúttal azonban a Vanity Fair magazinban a Felt család barátja, egy ügyvéd cikket írt, amelyben az idős férfi bevallja: „Én vagyok az a fickó, akit mély toroknak neveztek.” Ezt a botrányt kirobbantó Washington Postban a tényfeltáró páros is megerősítette.
*
A Nixon-korszak mára nyilvánosságra hozott, egykor titkos dokumentumai és hangfelvételei alapján a lemondásra kényszerített elnökben is felmerült, hogy W. Mark Felt volt a kiszivárogtató, ám bizonyíték hiányában végül nem indítottak eljárást ellene. Az FBI-aligazgató – aki a második világháborúban kémelhárítóként alapozta meg hírnevét – már 1973-ban távozott a szervezettől, még jóval azelőtt, hogy a botrány kiteljesedett volna Nixon távozásával. Felt, aki ellen egy másik ügyben a hetvenes évek közepén vizsgálatot indítottak, 1979-ben megjelent emlékirataiban még tagadta, hogy ő lett volna a Washington Post forrása, bár úgy fogalmazott, hogy „nem szégyelleném magam, ha az lennék”. Az újságírók sikerkönyvében használt „mély torok” fedőnevet egyébként a lap egyik szerkesztője találta ki, ami utalás a forrás anonimitására, egyben szójáték a korszak egyik népszerű pornófilmjének címével is. Felt bejelentésének megerősítésekor Woodward és Bernstein mindazonáltal emlékeztetett arra a tényre, hogy az ügyről írt több száz cikk információtartalmának zömét nem tőle kapták, ő inkább a tisztázatlan részletekről adott felvilágosításokat, kritikus pillanatokban pedig a megfelelő irányba igazította nyomozásukat. Nyilatkozatuk megfigyelők szerint kissé módosítja azt a képet, amely alapján az Egyesült Államokban valóságos mítosz alakult ki „mély torok” személye körül, aki bennfentesként nagy kockázatot vállalva osztott igazságot a legfontosabb szerepet játszva a hatalmával visszaélő elnök megbuktatásában. A tényfeltárók bevallása szerint amikor a későbbi film alapjául is szolgáló történetet papírra vetették, még egyáltalán nem gondolták volna, hogy titokzatos forrásuk ilyen magasságokba emelkedik.
A Watergate-botrány a mai napig az egyetlen olyan epizód az Egyesült Államok történetében, amely egy hivatalban lévő elnök távozásához vezetett. Az amerikai demokráciát megrázó ügy azzal vette kezdetét, hogy 1972. június 17-én betörtek a választásokra készülő ellenzéki Demokrata Párt washingtoni irodájába, amely a Watergate-épületkomplexumban kapott helyet. Az öt férfi mikrofonokat akart elrejteni, nagy valószínűséggel a Fehér Ház megbízásából. Bár az elnök aligha tudott a lépésről, később aktív szerepet játszott az ügy eltussolása érdekében tett kormányzati intézkedésekben. A cikkek nyomán vizsgálat indult az amerikai törvényhozásban, ami oda vezetett, hogy 1974. augusztus 8-án Nixon lemondott hivataláról. A Washington Post szerkesztőségében a mai napig kitüntetett helyen látható az a nyomdai klisé, amellyel a lemondás hírét közlő szám címlapját nyomtatták.
origo.hu
Újabb tó vizében találtak életveszélyes baktériumot
