Duma, duma, duma

Hol vannak a régi szép idők, amikor folyvást nyüstölni lehetett a Fidesz-kormányt az „egész pályás” letámadásért, a fiúk „lerohanós stílusá”-ért! Hol vagyunk az Országjáró magazin körüli eszelős vitától, az eldobható noteszoktól? Hol vannak az Orbán Viktort – mint központosító törekvésekkel megvert, hataloméhes vidéki kölyköt – megjelenítő egyedi újságcikkek? Hová lett a Fidesz azon privilégiuma, hogy mint „üzenetrögzítős” párt, betolakszik az emberek magánszférájába, és ott szövegel a találomra feltárcsázott vonaltulajdonos füleibe? Hová tűnt az erkölcsi felháborodás, hogy a gonosz Fidesz csak szavazatmaximalizálásra törekszik, és ezért dob be a köztudatba újabb és újabb populista ötleteket? Olcsót, demagógot, ami szavazatokat termel.
Úgy látszik, a módszer nem vált be, a választást elvesztették, de az MSZP-t most ez nem zavarja. Pontról pontra másolja a Fidesz hajdani, agyonbunkózott stílusát. A vezéregyéniségeket illetően azonban bajok vannak. Jött a piros dzsekis bankár, akinek kormányzását Föld S. Péter a következőképpen üdvözölte: „Amikor jó egy évvel ezelőtt megtörtént a kormányváltás, és a sajtó többsége által nem túlzottan kedvelt Orbán Viktor helyett Medgyessy Péter alakított kormányt, szinte mindenki azt gondolta: na, most aztán eljön a kommunikációs Kánaán. Végre egy kormány, amely nemcsak hogy maga mögött tudhatja majd a sajtó többségének szimpátiáját, de a médiában felhalmozott, jelentős mennyiségű szürkeállomány egyfajta szellemi hátországként is szolgálhat számára.”
Még szerencse hogy a szerző humorista is, különben elborzadnánk nyers őszinteségétől. Ez a demokratikus Magyarország? Pártatlan médiamunkásokkal? Az élet humortalan igazságtalansága, hogy Medgyessyn a felhalmozott mennyiségű szürkeállomány sem segített. Sokkal megbízhatóbb választásnak tűnt egy KISZ-es táblahordozóból milliárdossá avanzsált valaki, akinek tíz hónappal az országgyűlési választások előtt jutott eszébe, hogy a kormányzás nem egyenlő az A38-as hajó közönségének ámításával. Valamivel többen vagyunk, mint azon a hajón, és kezd elegünk lenni a Gyurcsány–Kóka–Kuncze–Hiller négyes fogat ámokfutásából. Száz kicsi meg nagy lépés, adóreform, adócsökkentés, áfavariációk, a családi pótlék trükkös látszatemelése, nyugdíjasok számháborúja, a zengői lokátor építésének kiskanalankénti adagolása, az egyház lealázása, a hívők sértegetése. Csatlakozik ehhez az érettségi tragikomédiája, a parlamenti képviselők agyament be- és kiszólásai, a munkanélküliség László Boglár általi értelmezése, a nyilvánosság folyamatos korlátozása, amelybe beletartozik a Hír TV negligálása, a Magyar Nemzet, a Demokrata, a Vasárnapi Újság elleni bojkott, mondvacsinált perek, újságírók megfélemlítése-megvásárlása.
Gyurcsány Ferenc alkatilag békétlen és viszályt szító egyén, aki képtelen hitelesen alakítani a felelős, megfontolt államférfi szerepét, ezért az országot bünteti. Dől a rádióból, állandó szereplője a televíziós csatornáknak, rögtönzött ötleteit sokszor korrigálják, mert vagy ostobaságok, vagy komolytalanok. Méretes kormányhirdetésekkel tömi tele, naná, hogy szavazatmaximálás céljából készséges sajtóját: a Blikk, a Metró, a Népszabadság, a Népszava, a Magyar Hírlap szép summákat kaszál. A Magyar Nemzetre, mint ahogyan az ország jobboldalára, nincs szüksége Gyurcsány Ferencnek. Neki a saját táborát kell le- és meggyőznie. Horribilis összegek mentek el a Száz lépés program vidéki népszerűsítésére, 3,5 milliárd „van előirányozva” a MeH-ben a kormány imázsának emelésére 2006-ig. Ha hozzávesszük az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány 2 milliárdját, mehetnek is bocsánatot kérni a hajdani Országimázs Központ dolgozóitól. Pedig ott volt még egy millenniumi ünnepségsorozat is. Igaz is, hol van az elszámolás arról, hogy az országimázsra betervezett 4,5 milliárd forintot gyermekétkeztetésre költötte Medgyessy Péter, ahogyan azt ígérte?
A szorongást és félelmet nem lehet telefonos fecsegésekkel feloldani. Naponta újabb üzemek zárnak be, és előtte vagyunk a közszféra több tízezres további leépítésének is. A hangos, tolakodó, közpénzen fizetett kampány nagyon is korainak tűnik, ezért moccan a gondolat, hogy nyilván valamit fedez a gyurcsányi vándorcirkusz. A lázas semmittevést sms-es közvélemény-kutatásokkal tetőzni, na, ezt csinálja utánuk valaki? Hogy a Fidesz a választásokkor már élt az sms mozgósító erejével? Az erkölcstelen, nevetséges és veszélyes játék volt. Emlékeznek? „Jönnek az sms-forradalmárok!”
Nahát, most meg itt van a micsoda is? „Egy értelmes társadalmi-szakmai vita alapját kívánják megteremteni” – tolmácsolta László Boglár, csoda, hogy komoly tudott maradni. Az értelmes társadalmi vita arról folyna, a szakmaiságot le sem merem írni, hogy a kormány arra kíváncsi: két azonos nemű gyermek megszületése után engedélyeznék-e a szülőknek a harmadik gyermek nemének megválasztását, orvosi beavatkozással. Erre kíváncsi a kormány ott, ahol már a második gyermek sem születik meg, nemhogy a harmadik. Állítólag minden héten lesz egy hasonló kérdés. Ha lehetséges, a szodómia engedélyezésének problémáját hagyják ki, blama lenne a kutyákra nézve. Aki a mostani kérdést kitalálta, az vagy marslakó, vagy olyan velejéig romlott egyén, aki titokban betegre röhögi magát azon, hogy a magyarok mit be nem vesznek. Lásd Orbán Viktor mint nagybirtokos. Hetekig tépik egymást majd pártolók és ellenzők. Az utóbbiak közül kerülnek ki a hívő családok is, lehet újra rúgni az egyházon. Addig sem látszanak a milliárdos kormány fogyatékosságai. „Kirobbanóan sikeresek vagyunk”, hirdeti Kóka minisztériuma. Teljesen feleslegesen. Nincs az a bolond magyar, aki ránéz három grafikonra, öt diagramra, majd a fejére csap: hű, de jól élek, most hogy látom Kóka úr piros vonalait. Nincs az a megrögzött gyurcsányista, aki amikor teledumálja a miniszterelnök számokkal a fejét, hogy ennyivel több, meg annyival kevesebb, meg a makromutatók így, meg reálkeresetek úgy, akkor megbékél a világgal. Elég, ha megnézi az aktuális üzemanyagárakat, kifizeti az éves elszámolásban esedékes gázszámláját, megbámulja a 23 ezer forintra leárazott(!) cipőket a kirakatban, és ha még mindig úgy gondolja, hogy Gyurcsány a megváltója, akkor kár egy fillért is költeni bármiféle kampányra. Ez vonatkozik az MSZP nyugdíjasszervezetére is, amely több milliót pocsékolt el szintén újsághirdetésekre, ha tudnánk, miből.
Hogy az Amőba projekt mennyibe kerül és mi a hozadéka, az még titok. Mindenesetre Gyurcsány Ferenc imád egyetemistákkal, fiatalokkal mutatkozni, ilyenkor még kirívóbban mesterkélt a stílusa (tegezzetek nyugodtan!). Megpróbál egy lenni közülük, a túlkoros technika szakos, de ez nem megy, már csak a kísérő slepp miatt sem. Ahol nincs ott éppen a miniszterelnök, kampányol helyette a felesége. Dobrev Klára éppen úgy ért a sárgarépapudinghoz, mint a mellrákhoz. Ezért aztán, ha nem az oktatási intézményekben zavarja a tanítás menetét, akkor valamelyik televíziós csatornán osztja meg rákkal kapcsolatos okoskodásait, esetleg a salátaleveles-uborkás szendvics a téma. Ez az egyetemi oktató képes a férje érdekében, ha nem is kutyába, de gyümölcssalátába lemenni, csakhogy „Feri” minden alkalommal említésre kerüljön. Igaz is, ha egyetemi oktató, akkor ki az a háziasszony, akiről Gyurcsány Ferenc a napokban említést tett?
A Száz lépés program a Népszabadság szerint egyre jobban tetszik az embereknek. Persze – teszik hozzá – csak azoknak, akik már jobban megismerték. Ezért hát a mindent elborító kampány. Milliárdok nem számítanak.