Hol kezdjen az árkommandó?

Mint azt az elmúlt hetekben többször is hallottuk, hamarosan feláll az úgynevezett árkommandó, és akkor lesz nemulass a különféle árügyeskedő cégek, ágazatok háza táján. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök olyan rendet vág a sumákok és hazardőrök közt, hogy talán még az égbolt is megnyílik.
Kedves ismerősöm mondta erre a minap, ha jönnie kell az árkommandónak, hát jöjjön, de elsőként mindjárt a benzin- és gázolajfronton kezdjen el kutakodni, merthogy az ottaniakra tényleg ráfér egy kiadós gatyába rázás, nagyon elszaladt velük a ló.
Hogyan lehet az, hogy a környező országok közül messze nálunk a legmagasabbak a benzinárak? Persze tudjuk a választ: minálunk terhelik a legmagasabb állami adóval (ez a jövedéki adó) az üzemanyagokat.
Hát éppen ez itt az érdekes! – mondta kedves ismerősöm –, éppen az az állam (vagy ha úgy tetszik, a Gyurcsány–Kóka duett) teszi arcátlan magasságokba a benzin- és olajárakat, amelyik egy másik határozatával most árkommandót kíván felállítani (persze állami pénzből), amely valószínűleg nem a benzin-olaj fronton indul első bevetésre.
Hogyan van ez, kérdezzük most már ketten, az aluljárókban szőttest, fokhagymafüzért árusító nagymamákat kell elsőként lerohanniuk a fekete símaszkos finánckommandónak – vagy inkább a trükkmestereiket, a betyárból lett pandúrokat? (Akik amúgy ma másodállásban végzik megelőző munkájukat valamelyik lator kft.-nél.) Igazi, őszinte válasz természetesen nincs. A KISZ-ből ránk maradt pozőr pallér dagályosan mellébeszél, hű fegyverhordozója egyfolytában a fellegekben jár (hol szóban, hol magánhelikopterével), a pórázon tartott kormányszóvivők pedig vicsorogva védik a gazdit – elvégre ő eteti őket. (Minket csak próbál.)
Szóval hajrá, árkommandó! Csak el ne csússzatok az olajon.