Szovjet–magyar barátság

Mostanra kiderült, hogy az az ebéd sem volt ingyen, amit Gyurcsány Ferenc öt hónappal ezelőtt fogyasztott el a Kremlben. A kormányfő februári moszkvai látogatásának sikerei hallatán elég hamar rebesgetni kezdték az orosz viszonyokat ismerők: e győzelemnek egyszer még ára lesz. A gazdasági terjeszkedés szempontjából hazánkat továbbra is célpontként számon tartó keleti birodalom egyre erőteljesebben érvényesíti érdekeit. Törekvéseik támogatásához Magyarországon ismét a jól bevált, régi szövetségeket lelték meg. Erre utal az a magát makacsul tartó értesülés is, hogy a KrasAir nevű cég, valamint a Borisz Abramovics üzletember által irányított, több orosz légitársaságból álló konzorcium számára a Malév megszerzése érdekében személyesen a Gyurcsányhoz közel álló pénzügyminiszter biztosítja a hátszelet.
Mindezek ismeretében érdemes figyelni azokat a híreket, amelyek egyre lejjebb rántják a leplet arról a politikai játszmáról, ami nemzeti légitársaságunk eladása körül folyik. A legtöbb részletet lapunk közölte a pályázó konzorcium magyar tagjainak régi kommunista és jelenlegi kormánypárti kapcsolatairól. Így az sem kizárt, hogy némi szerepünk van az ÁPV Rt. vezetésének legutóbbi határozatában, amellyel a privatizációs szervezet hat-nyolc héttel elhalasztotta a végső döntést a Malév értékesítéséről.
Az esélyesként nyilvántartott konzorcium napvilágra került összetétele és kapcsolatrendszere újabb bizonyíték arra, hogy ma is jövedelmező a rendszerváltást túlélt szovjet–magyar barátság, főként, ha kormánykapcsolatokkal kamatoztatható. A Malév esélyes vevőinek láttán felvetődik a kérdés: vajon miért és kinek jó az, ha a kisebb orosz légitársaságokat hozzásegítjük egy uniós hídfőálláshoz? Mi a garancia arra, hogy valóban megőrizheti nemzeti jellegét a magyar légicég? Figyelemre méltó a konzorciumnál jóval erősebb, orosz földön piacvezető Aeroflot megállapítása, miszerint a Malév adósságainak és versenytársainak láttán ők inkább elálltak attól, hogy részt vegyenek a privatizációs pályázatban. Ők így jártak el, nekünk meg jó lenne egy tisztázatlan hátterű, sokkal kisebb tőkével bíró társaság. Vajon mi ez, ha nem nyilvánvaló kalandorság?
Érzik és tudják a privatizációs szervezetnél, hogy nem minden stimmel a nemzeti légicég értékesítése körül. A kormányzat által font egyre szorosabb hurokból most úgy próbál szabadulni az ÁPV Rt., hogy szünetet kér. A privatizációs döntés bejelentett halasztása a napnál is világosabban mutatja, hogy nagy a baj. Hiszen a konzorcium nyilatkozatai szerint mindennek stimmelnie kellene: van elegendő tőke, övéké a legnagyobb ajánlat. Ha csakugyan így van, akkor mi lehet a baj? Mi az, amin még hetekig gondolkodni kell a privatizátoroknak, mielőtt végső döntésüket meghozzák?
Azon, hogy mekkora lesz az a politikai botrány, ami a Malév orosz kézbe adását követheti. A halasztás bejelentése a helyzetet ismerők szerint jelzi, hogy taktikát váltott a ÁPV Rt. Megpróbálja addig húzni-halasztani a döntést, amíg a helyzet valahogy magától is megoldódik. Mert a KrasAir és a vele szövetkezett konzorcium, a hazai üzlet- és elvtársakkal együtt már vállalhatatlan politikai kockázatnak számít. Ezért a privatizációs szervezet azzal próbálja majd kifogni a szelet a kormány vitorlájából, hogy más forrásból teremti elő az idénre előírt bevételt. Felgyorsítja azoknak a cégeknek az eladását, amelyek a tervezettnél nagyobb áron kelhetnek el. Egy héttel hamarább talált gazdára az Antenna Hungária Rt., és a Ferihegyi repülőtérre sem kell már sokáig várnunk. Annak is nagy ára lesz tehát, ha megmenekül a méltatlan üzlettől a nemzeti légicég.