Tömeges a madárpusztulás

A nyár eleji szokatlan hideg és szeles időjárás, valamint az elmúlt hetek özönvízszerű esőzései nem kímélték a fiókákat, de még a felnőtt madarakat sem. A fehér gólya szaporulatának csak mintegy harmada vészelte át a kedvezőtlen időt. Szakértők szerint több madárfaj egyedszáma töredékére esett vissza, a kutatóbázisokon, gyűrűzőtáborokban a tavalyihoz képest feleannyi madarat fognak.

Nem minden fészekaljat semmisített meg a szélsőséges időjárás, az érzékenység ugyanis fajfüggő – tudtuk meg Megyer Csabától, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetmegőrzési osztályvezetőjétől. Elmondta továbbá, hogy a parti madarak, a nádasban és zátonyon fészkelők vannak legjobban kitéve a meteorológiai viszontagságoknak, így idén kevesebb kócsagot, csért és gémet látunk majd a sekély tavakon. Emellett komoly károsodás érte a fehér gólyákat és a fecskéket is. Bár a fecske védettebb helyen fészkel, az időszakos táplálékhiány miatt itt is elpusztulnak a fiókák, több döglött fiatal madarat találtak az épületeknél.
Magasabb fészekkel védekeznek
Megfigyelték, hogy a rétisas magasabb peremű fészekkel védekezett a szél ellen. A madarak enyhébb viharokkal szemben még tudnak védekezni, de tartós időjárási anomáliák ellen az ilyen túlélési stratégia sem lehet mindig hatékony – tette hozzá Megyer Csaba.
Csörgő Tibor, az Ócsai Madárvárta Egyesület vezetője szerint leginkább a tojások és a pár napos fiókák vannak veszélynek kitéve, az ázott, lehűlt madarak legyengülnek, táplálék hiányában pedig elpusztulnak. Az ócsai madárvártán ma csaknem napi száz madarat gyűrűznek meg, ez a tavalyinak csak a fele. Az időjárás miatt ugyanis minden madárfaj állománya megfogyatkozott – tette hozzá. Az Ócsán tömegesen előforduló foltos nádiposzáta, nádirigó idén már ritkaságszámba megy. A térség gólyapopulációjáról elmondta, mintegy egyharmadnyi fióka maradt életben a szokásos szaporulathoz képest. Gond volt továbbá, hogy az afrikai telelésből a szokásosnál kevesebb fehér gólya érkezett vissza, ezért találkozhatunk sok üresen álló fészekkel – magyarázta. A tavalyi költés jól sikerült, és a jövőre ivaréretté váló gólyák telelőhelyről hazaérkezése kompenzálhatja a mostani pusztulást, feltéve, hogy a vonulást nem zavarja semmi. A fészek nélkül maradt fecskék egy része pedig újra költ, valószínűleg itt nem lesz tetemes a kár – fűzte hozzá Csörgő Tibor.
Bagyura János, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) programvezetője arról tájékoztatott: a ragadozó madarak költését nem befolyásolta a mostani esőzés, mivel az énekesmadaraknál rejtettebb helyen és időben korábban, még tavasszal raknak fészket. Számos védett ragadozófaj állományában történt pozitív változás, a parlagi sas idei költési szezonja is több utóddal lepte meg a természetvédőket. Többi ragadozótársával együtt nem fenyegeti időjárás eredetű veszély, sokkal gyakrabban áramütés okozza halálukat.
Az olasz vadászoknál veszélyesebb az áram
A szervezet ugyan tizenöt éve harcol a madárbarát oszlopok kialakításáért, a meglévő villamos hálózat átalakítása teljességgel lehetetlen – tette hozzá. Jelenleg együttműködési megállapodások segítik a szigetelőpapucsok kihelyezését a középfeszültségű oszlopokra. A szakértő úgy vélekedett, az elektromos művek, a gazdasági és a zöldtárca megfelelő partner a feladatra, az előrelépés azonban csak lassan, kis lépésekben történhet. A döntéshozók ugyanis még nem eszméltek rá arra, hogy jogszabályi háttér nélkül csak a szolgáltató pillanatnyi megítélésén és segítőkészségén múlik a védekezés. Elmondta: egyre több országban születnek olyan jogszabályok, melyek kötelezik az áramszolgáltató cégeket berendezéseik madárbarát kialakítására. Az MME országos áramütés elleni kampánya részeként felmérést készítenek a gyilkos oszlopok helyzetéről, így tudják ütemezni a szigetelések kiépítését. Van olyan pózna, amely alatt húsz-harminc madártetemet találtak.
Kigyulladt fészek
Bagyura János hozzátette: sokakat az olasz vendégvadászok által végzett madármészárlás botránkoztat meg, noha éves szinten több ezer madár lesz áramütés áldozata. A 2004. novemberi felmérés szerint mintegy 550, többségében védett és fokozottan védett szárnyas tetemét számolták a villanyoszlopok alatt, amelyek között különösen sok volt a vörös vércse, az egerészölyv és a fehér gólya. Gólyáink védelmével kapcsolatban felmerült a probléma, hogy a hagyományosan használt kémények és fák helyett ma már elektromos vezetékek oszlopaira építkeznek. Az MME adatai szerint már arra is volt példa, hogy zárlat következtében kigyulladt a fészek vagy áramfogyasztóként működött.