A játékgépfüggő gyermekek világa

A műsorfolyam hallgatásával képet alkothatunk egy-egy adó szándékairól, igényszintjéről, kideríthetjük, van-e közölnivalója a világ számára, vagy kizárólag haszonszerzésből foglalta el a frekvenciát. Mivel a kereskedelmi adók közül csak keveseknél mutatható ki a minőségi rádiózásra való törekvés, fogy a remény, hogy a piac előbb-utóbb eltünteti a selejtet, és a minőség mellett teszi le a voksát. Nem teszi. Sőt, lassan már az sem deríthető ki, hogy a rádiók nagy része azért lesz egyre bárgyúbb és üresebb, mert ezt igényli a hallgatósága, vagy a hallgatóság követi szépen lefelé a kínálati szintet.
Hová tűnt az illúzió, hogy a közönség nevelhető, türelemmel rászoktatható a színvonalas fogyasztásra? Emlékszünk még, hogyan rajzolták meg kultúrfelelősök az ívet az operettől a vígoperán át Wagnerig? Végül aztán az opera került a géppel ritmizált düc-düc zene boncasztalára, hogy illő képzavarral illusztráljuk e szomorú helyzetet.
Lássuk tehát, milyen képet nyújt a közpénzekből is működő Kossuth rádió a világról, mit mond, milyen világképet közvetít, segíti-e hallgatóit, hogy eligazodjanak az erkölcsi zűrzavarban? Szombat reggel a Krónika után a Kopogtató következik. Vendég, pontosabban vendéglátó ezúttal a hetvenesztendős Juhász Árpád geológus, akit elsősorban televíziós munkásságáról ismer az ország. Arról mesél, gyermekkora nagy szegénységében természetes volt, hogy valaki nemcsak tanult, de otthon dolgozott is. Nem érez tehát szánalmat, ha a világ bármely táján munkát végző gyermeket lát. Juhász Árpádot lehet ugyan irigyelni érdekes életútjáért, a sok nagy utazásért, de illik észrevenni mindezek mögött azt az energiát is, amellyel ez a pálya bejárhatóvá vált. A szellemi és fizikai munkát, amely nélkül, bárhogy is reménykedik a mai ifjú nemzedék, nincs teljesítmény és nincs siker.
Kopogtató után Családi tükör. Ezúttal Keresztes Ilonával és egy ismétlőműsorral, amelyben riport hallható arról a kislányról, aki több orvosi ellenjavallattal szemben, szülei erejéből és reményéből mégis megszületett. A beteg magzat meggyógyult az anyaméhben. Ma egészséges, okos ötéves óvodás. Alighanem örök megfejthetetlenség, hogyan kerekedik felül a lélek a tudományon.
Majd jön a Szombat délelőtt, Szente László műsora, s benne a játékgépfüggő gyermekek. Tíz-tizennégy óra a játékteremben és otthon, a számítógép előtt. Ezen kívül csak az unalom van. Mi lesz velük, kérdik a szakembertől. Valójában alegységprobléma, hogy jövendőbeli sorozatgyilkosok, vagy „csupán” felgyülemlett agressziójuk, gyávaságuk levezetését szolgálja az egész napos lövöldözés.
Biztos, hogy olyan unalmas a közszolgálat, mint azt szeretik mondani?
(Kopogtató, Családi tükör, Szombat délelőtt – Kossuth rádió)