A kommunizmus eldõlt dominói

Huszonöt évvel ezelõtt ezen a napon írták alá a gdanski sztrájkolók és a lengyel kormánybizottság tagjai azt a megállapodást, amely lezárta az üzemek általános sztrájkját. Ma már nyilvánvaló, hogy a mozgalommá szervezõdött megmozdulás az elsõ rést ütötte az addig megingathatatlannak tûnõ rendszeren.

Pár lépésre a gdanski hajógyártól, a Szolidaritás téren hatalmas dominók sorakoznak egy szinte egész házfalat betöltõ plakáton.
Rajtuk az egykori keleti blokk elmúlt évtizedeinek fontos állomásai és legendás alakjai. Budapest, Prága, Berlin, Szófia, Gdansk, s a sor végén Kijev. A képeken Václav Havel, Lech Walesa, majd Viktor Juscsenko. Felette a Solidarnosc felirat, amely még egyértelmûbbé teszi, hogy a rendszerváltozásig érõ képzeletbeli dominósor éppen negyedszázada a Szolidaritás mozgalom révén itt, a gdanski hajógyárban kezdett összedõlni. A mai megemlékezésen többek között olyan személyiségek teszik tiszteletüket, mint Václav Havel cseh és Lech Walesa lengyel exelnök, Horst Köhler német, Viktor Juscsenko ukrán, Mihail Szaakasvili grúz, valamint Borisz Tadics szerb elnök, John Prescot brit, továbbá Borisz Taraszjuk ukrán külügyminiszter.
Magyarországot Sólyom László államfõ képviseli.
Az eseményhez kapcsolódóan tegnap nagyszabású konferenciát rendeztek Gdansk belvárosában, melyen felszólalt Németh Zsolt is. A magyar Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke az elhangzottak lényegeként kiemelte, hogy a kelet-közép-európai rendszerváltás egy máig nem lezárt folyamat, amelyhez hozzájárul az is, hogy a kommunizmus áldozatai felé még mindig nem törlesztettük adósságunkat.
A fideszes politikus beszédében felhívta a figyelmet a Washingtonban létesítendõ emlékmúzeum fontosságára, s párhuzamot vont az ’56-os budapesti, valamint a ’80-as gdanski események között, mondván, szolidaritás nélkül szétoszlik a társadalmi rendszer, ezért a szabadság és a szolidaritás értékei nem kizárják, hanem feltételezik egymást.

TOVÁBBIAK A 4., PUBLICISZTIKA A 7. OLDALON