Döntik a tőkét

Ha keresztre feszítettek volna, akkor sem hittem volna el, hogy a diktatúra önkéntes karhatalmistájából vagy szigorúan titkos állományú, magas rangú besúgójából demokrata országvezető válhat, mint ahogy azt sem hittem el tavaly szeptemberben, hogy a káderutánpótlásra létrehozott Kommunista Ifjúsági Szövetség ifjú titánja a legalkalmasabb politikus arra, hogy új, demokratikus Magyarországot „csináljon” nekünk. Az elvtársak valahányszor hatalmat kaparintottak a kezükbe, csak vért és szenvedést hoztak e népre, s ha csak korlátozottan – jogállami keretek között – jutottak hatalomhoz, akkor sem volt ez másképpen: ilyenkor jogállami keretek között loptak, csaltak, hazudtak.
Amíg a nómenklatúra hálózata – kiiktatva a büntető törvénykönyvből a hanyag kezelés tényállását – „csupán” trehányul kezelte a nemzeti vagyont, addig a kedvezményezett, az új kapitalista szerepre kijelölt kedvezményezettek „jóhiszemű” vagyonszerzői szerepben köthették meg jó erkölcsbe ütköző adásvételi szerződéseiket egy-egy állami cég tulajdonjogára.
Az eredeti tőkefelhalmozás éveiben igen könnyű dolguk volt, a hálózat megvédte a martalócokat a rendőrségtől, az ügyészségtől, de még a bíróságtól is. Néhány ügy feltárását a – hálózat által be nem kebelezett – sajtó kényszerítette ki a hatóságokból, ám még ezeket is ők használták fel a saját hasznukra: a többi zsákmányszerző akcióról való figyelem elterelésére.
Gyurcsány Ferenc is ilyen „jogállami módszerekkel” szerezte a vagyonát. Tőkefelhalmozásának folyamatát körbelengi a bennfentes információszerzés, a korrupció, a hűtlen, avagy hanyag kezelés, a jó erkölcsbe ütközés gyanúja.
Az ő miniszterelnöki székbe jutása mégsem a választók lelkén szárad, mert nem választotta őt senki, sem pártlistán, sem pedig egyéni választókörzetben. Nem mondhatjuk hát, hogy megérdemeljük, mert mi akartuk őt. Jó lesz azonban, ha agyunkba véssük: ha a szocialistákra bízzuk még egyszer az ország irányítását, könnyen megkaphatjuk a szocialista párt zárt ajtók mögött születő döntésével Kulcsár Attilát, Princz Gábort vagy akár Fenyő János meggyilkoltatóját is kormányfőnek, ha az elsíbolt milliárdokból eleget ásott el a körtefa alatt, és ha a pénzt pártvazallusok vásárlására használja fel.
Én csak azt nem értem, miből gondolták a Gyurcsányt nyakunkba ültető szocialisták, hogy ha a vagyonát kétes körülmények között szerző ifjú kapitalista cégtulajdonosként sem képes törvénysértés nélkül megtartani, működtetni a cégbirodalmát, akkor az országot törvénysértés nélkül képes lesz miniszterelnökként irányítani. Ő, aki milliárdos üzletemberként fittyet hányhatott adójogszabályokra, off-shore paradicsomba menekítve a hasznot, így kerülve ki az adózást a nyereség után.
Ő, aki fütyülhetett a munka törvénykönyvére, kizsákmányolva saját dolgozóit, megfosztva őket az egészségtelen körülmények miatt járó kedvezményektől.
Ő, aki figyelmen kívül hagyhatta a gazdasági társaságokról szóló törvényt, amikor a többségi tulajdonában álló cégek kisebbségi tulajdonosait megfosztotta tulajdonosi jogaiktól, hogy betekinthessenek, sőt ellenőrizhessék a résztulajdonukban álló vállalat vagyonával való garázdálkodást. Elvtársai tényleg komolyan gondolták, hogy majd pont ő fogja elviselni jó demokrataként a végrehajtó hatalom ellenőrzését az Országgyűlésben?
Ő, akit a magyar oligarchiába szervezett alvilág a nagy emberként, a befolyásos Gyurcsányiként emlegetett?
Pont az ő kormánya a letéteményese a tiszta, korrupciómentes versenynek, amikor a nemzetbiztonságunk szempontjából is veszélyes üzemnek számító Malév Rt. vagy Budapest Airport privatizációja zajlik? Amikor az állam beszállítói a saját, a haverok, jobb esetben volt üzlettársak, üzletfelek cégei? Amikor a polgár csak kapkodja a fejét, hogy a koalíción belül miként marakodnak az állami koncon: emitt Gyurcsány régi cégeiből a menedzserek kavarnak az SZDSZ holdudvarának reprezentánsaival, amott a szocialista pártpénztárnok nyomulását jelzik.
És amikor a milliós osztalékról álmodozó, agyonadóztatott polgárt a saját telefonjának csörgése riasztja fel – hogy Gyurcsány Ferenc hangját hallja a saját nappalijában, amint arról kérdi, mit szól a kormány száz lépés programjához –, még csak nem is sejti, hogy az MSZP-nek erről nincs joga őt faggatni, s hogy ezzel az akcióval a politikai (marketing) banditizmus áldozatává válik. Amikor pedig kezébe veszi a lapokat, és észreveszi azokat a megtévesztő hirdetéseket, amelyek szerint kérdésekre válaszolva sms-eket küldhet megadott telefonszámokra, eszébe sem jut, hogy a milliós reklámokat ugyan az ő pénzén fizeti a kormány, válaszai azonban már egy olyan magáncégnél landolnak, amelyik azután ki tudja, mire használja később fel az adatait.
És akaratlanul is eszébe jut a Költő, aki fasiszta kommunizmusról meg rendről beszélt, hogy ne legyen a gyerek hiába. Meg kartotékadatról, amiből Gyurcsány megtudhatja a telefonszámát is, miután szt-tiszt elődje már lemásoltatta az adótitkait. De ha jól viselkedünk, és valamennyien akarjuk, lehet, hogy volán mögé ülhetünk egy kisfröccs után, miközben ők zavartalanul döntik a tőkét.
Maguk alá.