Kátyúk pedig nincsenek

Magyarország kirobbanó siker! – különösképp Budapest, amely most nagyjából úgy fest, mint boldogtalan Groznij valamelyik bombatámadás után. Bemegy az ember a belvárosba, aztán ott marad. Nem mintha megfogták volna az ottani építészeti stílusok, a hangulat, a hely szelleme. Frászt. Beszorult a dugóba. Előtte, mögötte, jobbról, balról gépjárművek zihálnak kilógó nyelvvel, vezetőik öklüket rázzák, szülőket emlegetnek, néhány alulinformált nyomorult meg egyenesen parkolóhelyet keres. Vagy sietsz a budai Mészáros utcánál, illetőleg csak sietnél, mert a sínek fölötti kis átjárót hónapok óta lezárták egészen szeptember közepéig. Azt, hogy miért kell negyedévre lezárni ezt a húsz métert, senki nem tudja, s az egészben az a vicc, hogy az arra tévedt, bosszankodó ismerőseim egy megveszekedett dolgozó embert sem láttak még. Azt mondják, hogy vagy sztrájkolnak, vagy Szabad Nép-félórán vannak a fiúk, netán nincs kivezényelve ide senki. Mást mondok. Mész a Kékgolyó utcában. A reggeli dugóból kiszabadulva itt a logika szerint kissé meglódulna a tempó, ám nem lódul meg, mert a kocsisor elején két lovas járőr poroszkál jámboran, lépésben. Őket megelőzni illetlenség, plusz ott a veszély, hogy megállítják az autóst, tessék már mondani, hol ég a ház, mire ez a felelőtlen 40 kilométer/órás sebesség, na, fújjon bele a szondába, ha csak nem ön a mentelmi joggal rendelkező Szabó Zoltán MSZP-s képviselő. Egy fiú a Házból… Kátyúk egyébként már nincsenek a fővárosban, valamennyit eltüntették az illetékesek: meghatározva a kátyúk műszaki adatait, a tengelytörő lukak így átminősültek hepehupává. Ha ezen kelünk át, maximum a differenciálmű marad az iszapban vagy a sebváltó. Ravasz ember ez a Demszky…