Német szocdemek kétségbeesett hajrája

Ha a jelszavak hangereje és iróniája döntené el az előre hozott német parlamenti választást, akkor a szociáldemokratáknak nem kellene aggódniuk a vereség miatt. Az SPD soron kívüli pártkongresszusának szónokai mondanivalójuk ilyen előadásával igyekeztek leplezni azt a tényt, hogy valóban megkezdett reformpolitikájuk folytatásához új elképzelésekkel nem tudnak hozzájárulni.

Gerhard Schröder eddigi kampányrendezvényein elsődlegesen az SPD–Zöldek-koalíció hétesztendős munkájának sikereit igyekezett hangoztatni, és ezzel kierőszakolta az „elvtársak” kritikáját, akik az ellenzékkel szemben a kampány hangvételének kiélezését követelték – különben az SPD aligha lesz képes arra, hogy megcáfolja az eddigi előjelzéseket, hogy túljusson a harminc százalékos várható eredményen. A kancellár Berlinben igyekezett eleget tenni a vele szemben támasztott követelésnek és a politikai ellenfél programját nyomasztó következményekkel járó elképzelésként beállítani. Szerinte a CDU/CSU– FDP-koalíció tartalom nélküli tervekkel operál, az ország szociális békéjét fenyegeti, búcsút akar venni a szociális piacgazdaságtól, hatályon kívül helyezi a szolidaritás fogalmát, a könyöklésre építő társadalmat szorgalmazza, megosztja a lakosságot a nyugati meg keleti tartományok között. „Angela Merkel és Guido Westerwelle semmit sem tanultak a múltból” – hangoztatta Schröder a küldöttek tapsviharától kísérve. Kiemelte ugyan, hogy a jövő drámai kihívásokkal fenyeget, de öntudatos fellépéssel a szociáldemokraták képesek arra, hogy ismét a köztársaság legerősebb pártjának bizonyuljanak. E remény két és fél héttel a választás előtt mindössze szerény ábrándnak tűnik. Az SPD egyszerre két frontra kényszerül. Szemben találja magát Angela Merkel jól időzített gazdaságpolitikai húzásaival és a szélsőbaloldali WASG/PDS populista jelszavaival.
A kereszténydemokraták kancellárjelöltje két neves szakembert vett maga mellé gazdasági tanácsadóként. A gazdaságügyi tárcára is pályázó Paul Kirchof – az alkotmánybíróság volt tagja – a maga radikális elképzeléseivel a sajtó sztárjának számít, minden fellépésével a CDU-ra terelve a figyelmet. Hasonló szerepet kapott Heinrich von Pierer, a Siemens cég egykori vezérigazgatója, aki a múlt években Schrödert látta el tanácsokkal, most viszont átpártolt az ellenzékhez. A CDU/CSU elleni harc kiélesedett stílusa tovább fokozza a Schröder–Merkel tévépárbajtól várt izgalmat.