Schrödernek mennie kell

Miközben zöld jelzést adott az alkotmánybíróság a szeptember 18-ra tervezett előre hozott választásoknak, a kereszténydemokraták (CDU) fokozatosan lépéselőnybe kerültek a szociáldemokratákkal (SPD) szemben, s a liberális párt (FPD) is elkötelezte magát a konzervatív oldal mellett. A német választások hangulatáról Gerd Langguth bonni elemzőt kérdeztük.

Langguth úr, a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a CDU/CSU és az FDP népszerűsége ismét ötven százalék fölött alakul, és megfordult egyúttal az eddigi, SPD-nek kedvező tendencia is. Mekkora lehet a kereszténydemokraták lendülete, kitarthat-e szeptember 18-ig?
– A választóknak mintegy ötven százaléka továbbra sem döntött véglegesen, egyre többen csak az utolsó pillanatban teszik le a garast valamelyik párt mellett. A német választók magatartása azonban mindig is azt mutatta, hogy nem irányvonalak mentén szavaznak, inkább a hatalmon lévő kormányt váltják le vagy erősítik meg annak függvényében, hogy mennyi csalódás érte a szavazókat. A felmérések azt mutatják, hogy mostanra stabilizálódott a kormányváltó akarat, s ez a hangulat fogja valószínűleg Angela Merkelt is a kancellári székbe emelni.
– A német közszolgálati televízió mintegy húszmillió nézőt vár szeptember 4-én a képernyők elé, amikor a nagy vita napján Angela Merkel és Gerhard Schröder csap össze egymással. Milyen módon mozgósíthatja a televíziós párbaj a választókat?
– Véleményem szerint nem szükséges a kampányharc személyes vonatkozásait túlhangsúlyozni, noha egy effajta vitaműsor sok bizonytalan választónak adhatja meg az „utolsó lökést”.
– A nagykoalíció ötletét többször is elvetették és leporolták, legújabban egy tekintélyes német– amerikai kutatócsoport prognosztizált CDU– SPD-kormányt. Ön mit gondol erről?
– A nagykoalíció valóban csábítóan hangzik az ország problémái szempontjából, szemben a kiskoalícióval, amelynél már a kezdetektől fogva egyértelmű, melyik az erősebbik partner; azonban egy esetleges SPD–CDU-kormány esetében már a megalakuláskor megkezdődne a következő választások szavazataiért való rivalizálás. Merkel asszony inkább az unióhoz köti középtávon az FDP-t, amelyről egy nagykoalíció évei után már nem lehetne tudni, hajlandó lenne-e akkor a kereszténydemokratákkal a kormányalkotásra.
– Ön szerint milyen szerepet játszhatnak a kampányban az idei áradások?
– Korántsem olyan jelentőset, mint amilyet a 2002-es árvízpusztítás játszott Németország keleti vidékein. Akkor hetekig tartott, amíg a vízözönnel meg tudtak birkózni az emberek. Az újonnan csatlakozott tartományok tapasztalatlanságából egy cselekvőképes szövetségi kormány tudott hasznot húzni, Bajorországban az áradásokat viszont több tapasztalattal és nagyobb rutinnal kezelik.