Sok jelentkezõ közül választották ki Tutajos szerepére?
Tudtommal erre a filmre egyáltalán nem volt válogatás, Balogh Györgynek határozott elképzelései voltak a szereposztást illetõen. Mint mindenkit, engem is személyesen keresett meg.
A Sorstalanság forgatása elõtt azt mondta, idegennek érzi magától a film történetet. Mit gondolt, amikor elolvasta a Tüskevár forgatókönyvét?
A Tüskevár is idegennek tûnt, – más okból, persze – egy magamfajta városi gyerek ritkán kerül a természettel közeli kapcsolatba. De éppen ezért kalandosnak is éreztem.
Köves Gyuri sorsa egy mai tizenéves számára nehezen átélhetõ. Könnyebb egy olyan „hétköznapi” figurát megformálni, amilyen Tutajos?
Tutajos esetében nem kell olyan mély lelki folyamatokat átélni, mint a Sorstalanság Köves Gyurijánál. Fizikailag viszont ez a szerep is kihívást jelent. Sokszor eszembe jut, hogy Sutyi bácsi (Koltai Lajos rendezõ-operatõr – a szerk.) vajon most mit mondana.
Hogy boldogul a puskával, a pecabottal és az evezõlapáttal?
Most már egész jól. A forgatás kezdete elõtt egy teljes hetet csak „ezekre edzettünk”.
Élvezi a forgatást, vagy inkább megpróbáltatást jelent, hogy heteken keresztül a csongrádi Holt-Tisza partján, nomád körülmények között kell élnie?
A stáb bázisa szép, új kollégiumban van, ahol vendéglátóink mindenben a kedvünkben járnak. A forgatás valóban nomád körülmények közt zajlik, de hát ez a történet sajátossága. Még jól is esik mezítláb vagy gumicsizmában járni, vagy a nap végén csobbanni egyet a Holt-Tiszában. Gyönyörû helyeken forgatunk!
Milyen viszony alakult ki a filmben játszó színészek (Péntek Bálint, Kovács Lajos, Szacsvay László, Haumann Péter…) és Nagy Marcell között?
Péntek Bálint – Bütyök – is szerepelt a Sorstalanságban, õ is „Margitos”, (Földessy Margit színitaniodájának a növendéke – a szerk.) tehát vele régebbi az ismeretségem. A színészek közül „Matula” Kovács Lajossal napi kapcsolatban vagyok, sok segítséget kapok tõle, bensõséges a viszonyunk. Szeretek vele dolgozni, és úgy érzem, ez kölcsönös. A többiekkel még nem volt közös jelenetünk. Nagyon várom a Haumann Péterrel való újbóli találkozást (a Sorstalanságban már forgattunk együtt). Õ az egyik kedvenc színészem.
Nem tart attól, hogy a filmet az 1967-ben készült, nagy sikert aratott Tüskevár-adaptációhoz fogják mérni?
Nyilván össze fogják hasonlítani, de az én korosztályom már nemigen látta a fekete-fehér tévésorozatot. Õk (mi) más elvárásokkal nézünk egy filmet. Az idõsebb nosztalgiázóknak is biztosan tetszeni fog a film, hiszen a történet azonos, de a képek sokkal szebbek.
Olvasta Fekete István Tüskevár címû regényét? Milyen könyveket szeret olvasni?
Szégyen ide, szégyen oda: nem olvastam. Évi három-négy kötelezõ olvasmányt kapunk a suliban, meg ott van a nyári ajánlott irodalom. Ezek mellett nem nagyon marad idõm más könyvre. Inkább verseket szoktam olvasni.
Nem bosszantja, hogy míg az osztálytársai nyaralnak, a színész-diák Nagy Marcellnek dolgozni kell, ráadásul még a családjával is ritkán találkozhat?
Bár ez nekem munka, azért kívánok mindenkinek ilyen élményekben gazdag, kalandos nyári programot! Ráadásul az elsõ héten a szüleim és az öcsém is velem voltak, azóta pedig minden pénteken este eljönnek és vasárnap este mennek haza.
Úgy hallottam, felnõttként szívesebben lenne operatõr, mint színész.
Az, hogy egy-két szerepre kiválasztottak, ajándék, ettõl még nem akarok mindenáron színész lenni. Persze annak, ha „szembe jön” egy jó szerep, örülök és élek a lehetõséggel. A képi világ, a fotózás már régóta érdekel (volt is képem kiállításon), de igazából Sutyi bácsi „varázsolt el”.
Arra sosem gondolt, hogy a szüleihez hasonlóan – akik jelentõs eredményeket értek el öttusában, triatlonban, hosszútávfutásban – szintén sportkarrier építésébe kezdjen?
De igen. Eddig tornáztam, úsztam, kéttusáztam, rudat ugrottam, kosaraztam a Honvédben. Szüleim és néhány edzõ szerint van tehetségem a futáshoz is.
A Sorstalanság forgatása óta sokat foglalkozik a Köves Gyurit alakító fiúval a sajtó. Hogy viseli, hogy hétköznapi srácból hirtelen sztár lettél?
Nem érzem magam sztárnak, és – a mai értelemben – nem is szeretnék az lenni. Jobban szeretem, ha valakit a teljesítménye szerint ítélnek meg, mint „mondvacsinált” módon. Egyébként pedig ugyanúgy élek, mint bármelyik korombeli fiú, suliba járok, kosarazom, tanulok, számítógépezem… Az jól esik, amikor az utcán felismernek és gratulálnak, vagy egyszerûen csak megsimogatnak és megköszönik a filmet. Ilyenkor érzem az emberek szeretetét, de az óriásplakátokon nem szerettem magam viszontlátni.
Igaz, hogy Földessy Margit színitanodájában saját filmforgatókönyvet ír egy baráti társasággal? Mirõl fog szólni?
Igaz, néhányan összeálltunk, még képlékeny az anyag, egy skizofrén fiúról szól a történet.
Mit fog csinálni a nyár hátra levõ részében?
A Tüskevár után egy hetet lazítok, fotózom, kosarazok, ha Sutyi bácsi megengedi „lenézek” a Rokonok forgatására. Augusztus végén pedig a Sorstalanságot képviselem a koppenhágai filmfesztiválon. Sajnos Sutyi bácsi nélkül, õ most Szabó Istvánnal dolgozik.
origo.hu
Nagymama filléres trükkje: ettől burjánzik a muskátli egész nyáron
