A hurrikán tekintete

Isten szeme mindent lát, ne lopd el a léniát. És a hurrikán szeme? Az mit lát? Mit lát a hurrikán tekintete? Akinek van szeme a látásra… Hát a hurrikánnak van. Az örvény közepén elhelyezkedő, magasabb nyomású szélcsöndzónát hívják így a meteorológusok.
A hurrikán szeme: csalóka idill. A hurrikán örvénye pedig: igaz katasztrófa. Az egész hurrikán tehát az, ami a modern tömegkommunikáció szerint a világ maga. Létállapotunk: vagy idill vagy világvége, habár mindennapjaink a nem hamvasi értelmű köztes létben telnek. Ritka búza, ritka rozs: a színtiszta idill ritka vendég, de a nagy katasztrófák sem oly gyakoriak, miként azt a hírközlés, a média sejtetni engedi. A hétköznap eleve szürke hegedűs, de nekünk a fekete-fehér, igen-nem játék szimpatikusabb. Azt reméljük, amit a hurrikán szeme lát, és attól félünk, ahogy a hurrikán szele fúj.
A hurrikán szeme: legelésző juhnyáj. A hurrikán szeme: művelt föld. Gyapotföld, búzamező. Bor, búza, békesség. Ülsz a verandán, koccintasz az ideivel, hát ez a hurrikán szeme. Játszótér a hurrikán szeme. Amint a mérleghintázó kislány szoknyája még erotikamentesen, de mégis femininül lebben, ez kérném, példuelló épp a hurrikán szeme. Mikor uralkodik a jó, és tart tőle a rossz. A falvédők belélegezte friss mészillat is abból a birodalomból való, melyre örömest tekint le a hurrikán szeme. S ha találkozik a hurrikán szeme valamely könnyező Szűz tekintetével, hát az aztán csak az igazi csoda. Minden búcsújáró hely és minden gyógyforrás fölött saját, pici hurrikánszem kering, inmateriális műhold gyanánt. Az ember egy léha, könnyelmű senki, és mégis mily jó embernek lenni. Erről szól többek között a hurrikán szeme. A hurrikán szeme: abszolút érvényű slágerszöveg. A hurrikán szeme: szerelmes levél és angyalföldi macskakő. De akár kabarétréfa is lehet, ha úgy vesszük. A hurrikán szeme a szobádba kéredzkedő vándorharmonikás, a kinézett műtárgy és a giccs, óh, igen, a giccs. A hurrikán szemének pillája giccs, írisze szentimentalizmus, pupillája: könny. A hurrikán szeme: zsánerkép a javából. A Dunai Vasmű előtti tökéletes férfiszobor a hurrikán szemébe szintúgy illő alak. Az emberi test, ahogy Leni Riefenstahl akarta, nem kevésbé a hurrikán szeme, s akkor még a német anyák melléig el se jutottunk. A Fellini Amarcordjában kiszívott mell nem a hurrikán szeme, de a német anyák melle igen, igen, igen, mert a német anyák melle hősköltemény. Minden anyamell hősköltemény. És minden otthon tartott kisállat a hurrikán szeme: a papagájok, a hörcsögök és az aranyhalak mind, mind.
Energetikailag az, ahogy élünk: hazugság. Látszat. Fenntartás. Megtanultuk napernyőként magunk fölé varázsolni a hurrikán szemét, és távol tartani magunktól folyamatosan a vihar szelét. A förgeteg szeme: luxus a Titanicon. Vagy fagyhalál a Héliosz repülőtársaság egyik járatán. A vízre álmodott avagy a mínusz ötvenfokos levegőbe képzelt komfort: illúzió. Illúzió, akárcsak a hurrikánszem szélcsendje. A katasztrófák rendre mindig ezzel az illúzióval szembesítenek. Azzal, hogy a fejlődés, a fejlettség, az emberi ottlét bizony nem feltétlenül és nem akármikor fenntartható. Bármi áron?
New Orleans ártérbe épült. A tengerszint alá. Mondhatnók: alagsori lakás. Oda épült, ahol a víz az úr. New Orleans egy város, mely ugyanúgy merészkedett valahová, ahová elvileg nem való, mint ahogy egy űrhajó, egy repülőgép vagy egy hajó is merészkedik. Az űrhajó merész, a repülőgép lezuhanhat, a vakmerő hajó elsüllyedhet, az ártérbe épült bátor város víz alá kerülhet, mi sem egyszerűbb ennél.
A kihívásra kétféle válasz adható: vagy tudomásul vesszük az ember helyét, és nem megyünk avagy települünk oda, ahol nagy a veszély, vagy megpróbáljuk az ember helyét a természet ellenében a lehető legnagyobb biztonság és legcsekélyebb kockázat mellett kiterjeszteni. Biztonságosabb repülőgépek, jobb űrhajók, magasabb gátak. A hurrikán szele azonban nem fújható el gyertyaláng gyanánt. Los Angeles, San Francisco, Tokió lakosai például mind szerencsejátékosok. Az életükkel játszanak és naponta nyernek. Tiszta Vegas, de a Big One, a nagy földrengés bele van kódolva a kőzetrétegekbe. A hurrikán szeme valamikor pislogni fog. Mert a hurrikán szeme farkasszem: nem állja sokáig az ember és a jólét tekintetét. Igen ám, csakhogy a hurrikán szeme úgy pislog, hogy lefogják. Halált pislog a türelem nála. Fújj, szél, dühöngj, vihar! Leni Riefenstahlra előbb-utóbb ráront Shakespeare. S az orkán a végzet könyvébe akkor úgy lapoz bele majd, miként a szél a II. János Pál pápa koporsójára tett Evangéliumba. Olvasmány a fuvallatok szerint.