A szőnyeg szélén

Ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! Úgy látszik, Gyurcsány Ferenc elfelejtette ezt a magyar közmondást. Így aztán nem csoda, hogy az orosz miniszterelnökkel találkozva tegnap izzasztó magyarázkodás várt rá. A kormány ugyanis a szibériai KrasAirnak ígérte a Malévet, majd beismerése szerint a nyomott ár miatt kitört botrány után elállt adott szavától. Az külön misét megér, hogy milyen megfontolásból árulta az MSZP ilyen elánnal a magyar légitársaságot, legalább ilyen érdekesek azonban az ügy diplomáciai hatásai is.
A konszolidálódó magyar–orosz kapcsolatoknak nem hiányoznak a mostanihoz hasonló viharok. E nélkül is elég nehéz ugyanis túllépni a múlton. Míg az egyik oldalon sokszor még mindig a kellő pragmatizmus hiányzik, a másikon némiképp érthető, ám nem mindig elfogadható módon a birodalmiság terhe gátolja a partneri viszony kialakítását. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a kormány most hibázott. Olyat ígért, kockáztatva ezzel a kétoldalú viszonyt is, amelyet nem tudott, nem lehetett teljesíteni. Elsősorban azért, mert nem voltak tiszták a privatizáció körülményei. Ez pedig nem az ellenzék bűne.
A miniszterelnök mindezt tetézve most azzal terheli tovább e viszonyt, hogy belpolitikai ügyet kreál belőle. A régi fóbiáitól érezhetően szabaduló ellenzéket vádolja és provokálja, a jobboldalt felelőssé téve a kétoldalú kapcsolatok összes problémájáért. Tény, hogy Gyurcsány Ferenc szavai bizonyos moszkvai körökben zeneként hangzanak, a magyar kormányfő ugyanis azt mondja tárgyalópartnerének ezúttal is, amit az hallani szeretne. Nem lehet azonban immár nem észrevenni, hogy a gyakorlatban ezek után vajmi kevés történik. Sőt, a szép mondatoktól elszédült diplomaták immár nem először arra kénytelenek eszmélni, hogy kellemetlen helyzetbe hozták őket. A „jó barát” ugyanis nem kiszámítható. Milyen jó is lenne, ha itthon minden oldal, így Gyurcsány is magáévá tenné saját szavait: „Kevesebb múlt, több jövő! Kevesebb beszéd, több cselekvés! Kevesebb ideológia, több pragmatizmus!”