Balatoni szúnyoginvázió

Nem igaz, hogy vidéken csökken a szúnyogpopuláció, és csak a budapestiek szenvednek az alattomos vérszívóktól – hangzott el tegnap Kaposvárott a Somogyért Egyesület sajtótájékoztatóján. Farkas László, a szúnyoginváziótól leginkább szenvedő kis-balatoni település, Vörs polgármestere közölte: a tó nyugati medencéje ár- és belvíz sújtotta településeiről – Marcaliból, Keszthelyről, Hévízről és Vörsről – menekülnek a vendégek.

Évtizedek óta nem volt annyi szúnyog a Balatonnál, mint most. A tóparti települések önkormányzatai és a csípésektől szenvedő helyiek szerint ablakon kidobott pénz volt az a hatvanmillió forint, amit az idén nyáron fele-fele arányban az állami szervek és az önkormányzatok költöttek a balatoni vérszívók pusztítására. – A balatoni szúnyogirtásról szóló rendelkezés – és az arra költhető pénz – csak egy 200 méteres sávban tette lehetővé a kémiai és biológiai permetezést. Csakhogy a szúnyogok a vízparttól távolabbról is berepülnek a parti településekre, nem tisztelik a kétszáz méteres határt – érvelt Farkas László, Vörs polgármestere. Felajánlotta: szállással, enni- és innivalóval látja vendégül azt, aki félmeztelenül eltölt tíz percet a háza teraszán. A késő nyári pihenésre érkező vendégek három-négy nap után feladják a vérszívókkal folytatott küzdelmet, és nem törődve az előre befizetett szállás- és egyéb költségekkel, hazautaznak, miként a Balaton közeli erdőkbe érkezett külföldi vadászok is.
A Somogyért Egyesület levélben fordult a kancelláriaminiszterhez, és arra figyelmezteti Kiss Pétert, hogy közegészségügyi vészhelyzethez vezethet, ha a kormány nem tesz azonnali intézkedéseket a szúnyogirtás koordinálására és fedezetének előteremtésére.