Bátorság és szégyenérzet

Csaknem másfél millió gyerek számára nyitotta meg az új tanévet a vadliberális oktatás alapembere. Magyar Bálint megnyugtatta a tanulókat, az idén nem vár rájuk semmi különös, csak a megkezdett reformok folytatódnak. Persze tavaly sem jelentette be előre, hogy minden idők legnagyobb érettségibotrányába fullad az idei matúra, ahogy azt sem, hogy átlagosan 30-40 ponttal nőnek a tavalyi adatokhoz képest a felsőoktatási ponthatárok, ráadásul a jól kidolgozott pontszámítási módszer hátrányba hozza az idén érettségizőket. Nem csoda hát, hogy a legtöbb gyerek inkább félelemmel teli kíváncsisággal várja, hogyan is lesz ebből zökkenőmentes idény.

Azt is mondta a miniszter, hogy ezentúl nem két lábon járó lexikonokat képeznek az iskolában, hanem olyan fiatalokat, akiknél nem a tudás, hanem annak alkalmazása az első rangú szempont. Ezt az elvet szolgálja, hogy felmenő rendszerben megszüntetik az általános iskolák alsó tagozataiban az osztályozást és a buktatást. Én ugyan nem értem, miért tesz jót egy gyereknek, ha úgy evickél el a felső tagozatig, hogy olvasni sem tud rendesen, aztán ötödikben ismerkedik meg a betűkkel, de Magyar Bálint bizonyára ismeri a választ. Hiszen – ahogy mondja – az a legfontosabb, hogy mindenkinek legyen a saját kérdésére saját válasza.

Vélhetőleg a fent említett oktatási sikerek inspirálhatták Magyarország miniszterelnökét arra, hogy ő is részt vegyen a tanévnyitón, és bátorságot sugározva nézzen a diákok szemébe. Hát bátorságra nagy szükség lesz. Még jó, hogy a kormányfőnek és miniszterének jutott belőle jó adag, és szégyenérzet nélkül állnak a jövő nemzedéke elé. Azt sem mulasztotta el megjegyezni a jóságos tekintetű miniszterelnök, hogy tudja, sok családnak alapvető fontosságú a tanévkezdéshez nyújtott dupla családi pótlék, és tisztában van azzal is, hogy ennél több kell. Valószínűleg akkor éppen nem jutott eszébe, amikor kormánya úgy döntött, jövőre már nem fizetik ki minden gyermekes családnak ezt a pénzt. Persze ígértek ők ingyenes tankönyvet meg étkeztetést is minden diáknak, mostanra pedig sikerült elérni, hogy annak sem jár, akinek eddig. Kiderült ugyanis, hogy a rászorulók csak fix támogatást kapnak a tankönyvcsomagra, amely azonban nem minden esetben fedezi az iskola által összeállított csomag árát. A különbözetet persze az ingyenes könyvekre jogosultakkal fizettetik meg.

A várakozásokkal ellentétben Gyurcsány Ferenc tegnapelőtt a tanévnyitón nem ismertette a száz lépés program oktatásra vonatkozó hét pontját, csak utalt arra. Lehet, hogy időközben ő is rájött, nem dobtak vele valami nagyot, így egyszerűbb kommentár nélkül háttéranyagként közzétenni az intézkedéscsomagot. Hiszen melyik pedagógus nyugodna meg attól, hogy a kormány ösztönzi a részmunkaidős foglalkoztatást és a korengedményes nyugdíjazást, viszont szó sem esik az elmaradt 13. havi bér esetleges kifizetéséről. A diákok persze nem bánnák, ha valóban jobb lenne a világítás az iskolában, de talán jobban örültek volna, ha garanciát kapnak arra: az idén elkerülik őket a botrányok. Az pedig, hogy most a települési óvodák mellett kardoskodnak, képmutatás: számítások szerint ugyanis a most bezárt oktatási intézmények több mint fele óvoda volt, és azok többsége kistelepülésen működött.

Újabb liberális elvek szerint szervezett tanév vár hát a diákokra, amelyhez mi sem kívánhatunk mást: a miniszternek és felettesének némi szégyenérzetet, a tanároknak és a diákoknak pedig bátorságot.