Búcsú az Európa-bajnokságtól

Harmadik évezredbeli eddigi legfontosabb mérkőzését játszotta tegnap Újvidéken, az Európa-bajnokság ráadás-selejtezőjén a magyar férfi kosárlabda-válogatott. A Izrael elleni, olyannyira remélt siker esetén hat esztendő után újból ott lehettek Dávidék a kontinenstalálkozó tizenhatos mezőnyében.
A SPENS sportcsarnokba legalább száz magyar szurkoló érkezett az anyaországból, de jellemző a hatalmas érdeklődésre, hogy a mecscset a helyszínen tekintette meg Izrael budapesti nagykövete is. Stílszerűen a névnapos Dávid szerezte a meccs első kosarát, de csak 8-8-ig sikerült a lépést tartani a sokkal motiváltabbnak, erőszakosabbnak tűnő ellenféllel szemben. A 213 centis Gulyás, a 211 centis Báder – a vasárnapi, csehek elleni diadal hőse – és a 208 centis Dávid nemigen tudta érvényesíteni magassági fölényét, Németh – az egykori újvidéki sztár – csak a gyűrű állagát rongálta, képtelen volt betalálni a vaskarikába, Kálmán pedig futószalagon adta el a labdákat. 17-18 után sorozatban 11 pontot szereztek az izraelik, öt percen át meddő volt a magyar csapat, s már az elején, 17-29-nél veszni látszott a továbbjutás. Ekkor azonban a két triplát bebombázó Dénes vezérletével kivágott egy 10-2-es sorozatot Meszlényi Róbert kapitány együttese, s 27-31-nél mindjárt optimistábban figyelhettük a történéseket. A nagyszünetig már nem sok minden változott, kivédekeztük Izrael utolsó rohamát, s 34-40-nel vonulhattak öltözőbe a csapatok.
A második félidő Gulyás-parádéval indult. A magyar csapat 213 centis, 140 kilós centerét ekkor nem igen tudták tartani az izraeliek. Sikerült is ezt a negyedet 20-18-ra megnyerni, s 54-58-as állással fordultunk az utolsó, döntő játékrészre. Tegyük hozzá gyorsan: immár Gulyás nélkül, ugyanis a potenciális nyerő ember Meszlényi Róbert edző egészen a 37. percig pihentette, netalán tartalékolta. Csak a jóisten tudja, mire… Nélküle ugyanis újólag megfeneklett a magyar csapat támadójátéka. Egyszer még felkapaszkodott válogatottunk (72-69), de a vége 83-69 lett, azaz búcsú az Európa-bajnokságtól. Meszlényi Róbert szerint nem csak a mieinken múlott a továbbjutás: „Úgy érzem mindent elkövetett a csapat. Nem akarom elhárítani a felelősséget, de a játékvezetőknél nem élveztünk egyenlő esélyeket.” Ez meglehet, de a szomorú tényen nem változtathat.