„Dante” portas

„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel” – pokollogó, Dante Alighieri szerint. Ez Pilinszky-féle gót betűre lefordítva úgy hangzik, hogy „Arbeit mach frei” – a munka szabaddá tesz. Munka hadának a lépte dobog, avagy Rákosi elvtárs szerint a határ a csillagos ég. Beléptél a pártba? Bizony, bizony, aki belelép, az benne van nyakig. VIP-igazolvány. Belépőkártya. Eladó az egész világ? Rendszergazdáké a világ. Aki belép a rendszerbe, az onnéttól fogva már reménytelen eset. Ezért gondolják sokan, hogy kilépni jó. Hogy a megoldás: kilépni a rendszerből. A sátánisták visszájára fordítják a keresztet, fonákjára, feje tetejére állítanák, miképpen Marx Károly szerint a hegeli dialektika volt a feje tetejére állítva, nos, ugyanígy némelyek a pokollogót is megfordítanák, s akkor a következőképp szól: „Ki itt kilépsz, van még reményed.”
Kiugrani az égő házból? Háztűznéző, víztűznéző. Minap százak ugrottak a tömegpánik miatt fejest az Eufráteszbe, hogy fel ne robbanjanak, mind megfulladtak. Horthy Miklós ugyancsak ki akart ugrani a rendszerből, a helyzetből, a háborúból, abból, ami akkor épp történt, őneki sem sikerült. A Horthy-féle kiugrási kísérlet csúfos történelmi kudarc. Kiugrok örömömben a bőrömből, mondta a vedlő kígyó. Neki sikerült. A kígyó kiugrási kísérlete sikerült. Lucifer vajh mit szól mindehhez, amúgy embertragikusan?
Van, aki páternoszternek használja a buszt, és a végállomás után is fent marad. Figyelemre méltó filozófia. Fent maradni a végállomás után is. A fiókák kiröpülnek a fészekből, te a buliból szállnál ki, lehetőleg minél előbb, de késő. Ha sok a tartozásod, a katapult már nem működik, eleven kerozinbombaként a földbe csapódsz. A rendszer, ahová beléptél, Kasszandra-jóslatként önbeteljesít. A Római Klub szerint valami hasonló történik civilizációnkkal is. Állítsátok meg a Földet, le szeretnék szállni róla – nos, a Föld, vagyis emberszármazású és emberfölötti életformánk, a globális übermentsch „vana” tovább. A nirvána szóban a „vana” pörgést jelent. A nirvána így értelmezve: nem pörgés. Ami „vana”, vagyis van, az tehát pörög. Oye…
Tíz éve néhány bioetikailag túlfejlett értelmiségi javasolta, állítsuk le a tudományos fejlődést három évre, hogy az idő alatt elgondolkodhassunk bizonyos kérdéseken. Sakkjátszma. Időt kérek, de nincs gondolkodási idő. A kreativitás pokolgépként leállíthatatlanul ketyeg tovább. Ki itt belépsz… Svejk jobbra átnál balra lépett, balra átnál jobbra. Mindig lemaradt a menetszázadról.
Rousseau óta az elmaradottság valamiféle formája után vágyódunk, a természetbe vissza, csalóka délibáb. Felszálló ág, leszálló ág és kiszálló ág. A kiszálló ág a bezárt elme művelési ága, maga is hovatovább egy üzletág. Ezerféleképp lehetsz álkibic, akinek semmi se drága, mert elhiszi, hogy több már őrá nem vonatkozik. Elhiszi, hogy kilépett. Kiléptették. Nincs benn. Kijutott.
A New Age, a vegetarianizmus, de a vallási fundamentalizmus is mind egy-egy kivezetési csakracsatorna. A kintlét ígérete. Nézem az arab asszonyt a metróban. A fején csador, a lábán magas sarkú cipő. Pi-pi-pi – megszólal a maroktelefonja, felveszi. Amúgy rágógumizik. Adót fizet a rágógumigyártó cégnek, adót fizet a mobilos cégnek, adót fizet a cipős vállalatnak. Be van kötve a fogyasztói társadalomba, mint a UPC, ezer szálon kapcsolódik ahhoz a maga személyes életformájával, de a csador miatt mégis valamiféle kintség, ellenzékiség lengi körül. Most kint van vagy bent?
Michael Jackson Dubaiban, ezt kapd ki, mert erről szól a világ. Oszama bin Laden eljátssza, hogy kint van, míg Michael Jackson tudja, hogy bent van. A Nyugat gazdagságát és létmódját a látszat ellenére mélyen inkulturálta az arab világ. Az internet nyugati találmány. A terroristák valósággal megszállták az internetet, a Szovjetunió pedig már rég halott, így nem mondhatja, hogy „internyet”, nyet a netre. De szép kampány is lehetett volna ez a Leonyid Iljics Brezsnyev alatt… Szinte hallom: mentsük meg a szovjet fiatalokat az internettől.
Kint vagy bent? Kecske vagy káposzta? Bárány vagy farkas? Andersenek kellenének, de már Churchillek sincsenek, csak a vér és a verejték maradt meg, minden fennköltség nélkül. Kint vagy bent? A kanadai eszkimók, szalonképesen inuitok vedelik a kólát, nyakalják a whiskyt, fő időtöltésük a játékautomata és a televízió, de úgy gondolják, hogy ha néha legyilkolnak egy bálnát, már minden oké. Hagyománytisztelők akkor. Maradtak tisztelettel kint. A bikaviadal is a kintlét ígéretére hivatkozva maradhatott fenn mindmáig. A kintlét ugyanis, amióta csak kiűzettünk a paradicsomból, mindig egy, a múltról alkotott illuzórikus, idilli kép alakjában vizualizálódik lelki szemeink előtt.
A kiút: visszaút. A kiút: visszatérés. Reneszánsz. Recidíva. És az út? Az út hová vezet? A szakadék felé? Nem. Inkább a szakadék alján. Ingatag, égig érő kőfalak között.