Görögigazolvány

Gyurcsány Ferenc tavaly ősszel harcias kedvében volt. Ölre ment mindenkivel, aki csak útjába került. Átgázolt párttársain, s miután megszerezte a hőn áhított hatalmat, célba vette az egyházat és a határon túliakat. A miniszterelnök számára csupán kéjes érzésként megélt konfrontáció súlyos csapásként érte a kisebbségben élő magyar közösségeket. A tavaly decemberi, eredménytelen népszavazáson az anyaországi szavazópolgárok igent mondtak ugyan a kettős állampolgárságra, Gyurcsány mégis győzelmet kiáltott az alkotmányjogi szempontból valóban sikertelen referendumra.
Háromnegyed év telt el azóta. Ennyi időnek kellett elmúlnia, hogy a kormányfő szemtől szembe asztalhoz üljön a határon túli magyar szervezetek vezetőivel. A népszerűségében alaposan megtépázott kormányfő ma már távolról sem olyan harcias, mint tavaly ilyenkor volt. A konfrontáció helyett most csak szánalmas időhúzásra telik. E taktika része volt a tegnapi egyeztetés az erdélyi, felvidéki, délvidéki, kárpátaljai, horvátországi és szlovéniai magyar politikusokkal.
A határon túli vezetők úgy érkeztek Budapestre, hogy semmiféle érdemi, hivatalos tájékoztatást nem kaptak arról, mit is akar valójában a miniszterelnök. A sajtóban olvastak csupán holmi speciális görögigazolványról, amelybe hirtelen beleszeretett a magyarigazolványt korábban kíméletlenül kiherélő balliberális vezetés. A tegnapi megbeszélés lényege: Gyurcsány Ferenc arról tájékoztatta meghívottjait, hogy mintegy két héten belül tájékoztatni fogja őket a tervezett görögigazolvány magyar utánzatáról. A kormányfő – miután a tárgyalás legelején megdorgálta a határon túliakat, amiért bizalmatlanságuknak adtak hangot a sajtóban – a maradék illúziót is elhessegetve leszögezte, a Magyar Állandó Értekezletet (Máért) csak akkor hajlandó összehívni, ha biztosra vehető az egyetértő közös zárónyilatkozat aláírása. Ha erre érezhetően nincs esély, akkor nem lesz Máért. Ha pedig nincs Máért, nincs kormányzati kudarc sem. Legalábbis látványos, kamerák előtti leégés.
A jövő évi választásokig ez a kormány nem fog, szemmel láthatóan nem is akar érdemlegeset tenni a határon túli ügyekben. Görögigazolvány? Utoljára akkor szerepelt a sajtóban az albániai görögök által különböző görögországi jogosultságokra (egyebek mellett vízummentes beutazásra is) használt személyi okmány, amikor a magyarigazolványhoz hasonló külföldi példák kerültek terítékre. Eredetileg a magyarigazolvány vízummentes anyaországi beutazásra is feljogosíthatta volna a tulajdonosát. Csakhogy ezt a kitételt a szocialista–szabad demokrata koalíció száműzte a státustörvényből. Most meg, mint a megkésett bumeráng, visszatér a görög példa emlegetése azok szájából, akik annak idején a bukaresti és pozsonyi vezetéssel közösen döngölték földbe a „nacionalista” Fidesz státustörvényét. Egy sanda időhúzás erejéig ma már a görögigazolvány is megteszi.
A tegnapi kormányfői tájékoztatáson újabb rossz szándékú politikai játszma részeseivé tett határon túli vezetők – Bécs és Szabadka után – folytatják közös egyeztetéseiket az aktuális problémákról. A következő olyan találkozóra, ahova immár hagyományosan nem kapnak meghívást anyaországi pártok, várhatóan Marosvásárhelyen, de mindenképpen Erdélyben kerül sor október elején. Ott aligha lesz szó görög- vagy etiópigazolványról.