Milyen is a lóláb a médiamunkásnál?

Bizonytalan, kell-e patkányt irtani a Magyar Rádió lelakott épületében, s nem tudjuk azt sem, köz- és politikai életünkben fontos hír-e, hogy egyik miniszterünk telefonon szokott enyelegni egy feltételezett kémnővel. Ha kormány lennénk, megkérdeznénk, nem pedig azzal zaklatnánk őket, hogy milyen legyen az iskolai büfé kínálata. Persze lehet, nem a kormány dolga, hogy kiderítse az igazságot, hanem a sajtóé, amelyik állítólag nem aszerint osztályozza a híreket, hogy melyik oldalról érkeznek. Hanem aszerint, hogy hírek-e.
A Budapest Rádióban reggelenként Szily Nóra próbálkozik azzal, hogy műsort készítsen, őt kaptuk átmenetileg Fiala János helyett. Szily, szegény, volt már minden: közszolgálati üdvöske, kereskedelmi televíziós hullócsillag, bukó lap főszerkesztő-helyettese, most pedig egy kis hallgatottságú rádió reggeli műsorvezetője. Ha vezető lennék, óvakodnék attól, hogy épp őt foglalkoztassam, mert nem jó ómen. Eddig sok sikert munkaadóinak nem hozott. Mégis, bár nem vagyok híve sem stílusának, sem szellemi teljesítményének, lassan rehabilitálom őt, mert még affektálásában is emberibb és esendőbb, mint az igazságosztó bajnokok. Hétköznapi gondjai vannak, mint mindannyiunknak. Reggel dugóban ül, a tükör előtt állva nem látja magát tökéletesnek, és küzd az allergia ellen. S ma már ez sem kevés. Főként pedig nem akarja elhitetni, hogy a Magyar Bálint körül legújabban kirobbanóban lévő botrány valami csekélyke kis kémhisztéria. Inkább nem beszél róla. Szemben néhány kollégájával, akit talán épp azért küldtek oda, hogy elhitesse, mindez nem több, mint egy Blikk-címlap blöffje Győzike válásáról.
Az elszántan baloldali rádiók – mint a Klubrádió is – azonban már nem engedhetik meg maguknak, hogy bagatellizálják a dolgokat. Épphogy úgy tesznek, mint akik az események gyors követői, rárontanak minden botrányszagú hírre. Csakhogy. Botrányokat mostanában nem Kövér László, hanem például Győrffy Miklós produkál, aki nem patkányozza ugyan le a kollégáit, csak épp szeret állattani és városrehabilitációs hasonlatokkal élni. Kövér kötélhasonlatán egy választási győzelem ment el, Győrffy patkányirtásán remélhetőleg egy rádióelnöki állás. Bolgár György ma valóban azért van ott, hogy védje a balos gombolású mundért, de ez neki is egyre nehezebben megy. Hűséges hallgatói olykor szembeszegülnek vele, kitartó ellentmondói pedig, ha hónapokig nem kerülnek be a saját (talán már listára tett) nevükkel a műsorba, álnéven jelentkeznek be. Így szót kapnak, és Bolgárt jól megdolgoztatják.
Most éppen a Budapest Airport átmenetileg füstbe ment eladása a sláger. Szegény jó Bolgár Györgyről lassan az a képzetünk támad, hogy érdekelt az üzletben, mert egyetlen ellenérv sem jut be a fülén keresztül az agyába. Ha a nagyfőnököknek kell a pénz, hirtelen elhal benne és kollégáiban a munkavállalói szolidaritás, minden szépen hangzó baloldali érték. És kilóg a függöny mögül a baloldali médiamunkás-lóláb.
(Budapest Rádió – FM 88.1, Klubrádió – FM 95.3)