Törökország számtalan alkalommal adott hangot nemtetszésének amiatt, hogy bár szükségszerű reformok sorát hajtotta végre, az Európai Parlament (EP) vonakodik megnyitni előtte az EU-csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez vezető utat. A hosszas huzavona után végül szerdán megszületett kedvező döntéssel párhuzamosan a strasbourgi testület – kevés meglepetést okozva – komoly fenntartásokat fogalmazott meg Ankara számára, amely azonban most a tárgyalási szabályok körüli uniós huzavonára ráunva fenyegetőzik azzal, hogy mégsem ül le egy asztalhoz a közösség küldötteivel. A tárgyalási stílust jól jelzi, hogy a török miniszterelnök élből visszautasította az uniós követeléseket, így például az első világháború idején történt örmény népirtás tényének elismerését. A helyzet azonban nemcsak a szokatlan partnerségi viszony miatt furcsa, hanem azért is, mert az EP-határozat nem bírt kötelező erővel, vagyis ha a honatyák elutasító döntést hoztak volna, a tagállamok attól még elkezdhették volna tárgyalásikat a török féllel. Ez azért is érdekes, mert Ausztria például kitartóan ragaszkodik ahhoz, hogy Ankara számára különleges partneri viszonyt kell felajánlani, de nem tagságot. Törökország a német jobboldaltól szintúgy nem számíthat sok jóra.
Időhúzásnak tűnhet, hogy az EP elhalasztotta annak a kiegészítő jegyzőkönyvnek a jóváhagyását, amelyben Ankara a nyáron már kiterjesztette az EU tíz új tagállamára, köztük Magyarországra is a török– EU-vámuniót. A dokumentum jelentőségét a listán szereplő Ciprus elismerése adta, mivel azonban Brüsszel és Ankara kapcsolatában semmi sem az, aminek látszik, a török fél már másnap leszögezte, hogy erről szó sincs.
A török stratégia mindazonáltal igen izgalmas, hiszen bár az európai lakosság jelentős része nem támogatja a mintegy 95 százalékban Ázsiában fekvő ország csatlakozását, Ankara ahelyett, hogy megpróbálná magához édesgetni kritikusait, inkább a legjobb védekezés a támadás taktikájával próbálja magát közelebb vinni a belépéshez. „Mi a magunk útján megyünk tovább” – szögezte le például a minap Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök, mintha az így is komoly gazdasági problémákkal küszködő európai országok ragaszkodnának belépésükhöz. Brüsszel ennél sokkal óvatosabban fogalmaz, talán túlságosan is határozatlanul, továbbra is nyitott könyvként kezelve a tárgyalások sikerét.
Az EU külügyminiszterei vasárnap vésztanácskozást tartanak, amelyen néhány óra alatt kell közös nevezőre jutniuk a török kérdésben. Másnap elvileg már Ankara illetékeseivel ülnek le, félő azonban, hogy Brüsszel képtelen lesz egységes álláspontot képviselni.
Támogatás. Magyarország fenntartás nélkül támogatja Törökország európai uniós törekvéseit, ugyanakkor abszurd lenne, ha korábban kapna lehetőséget a tárgyalások megkezdésére, mint Horvátország – mondta Somogyi Ferenc, aki szerint Horvátország felkészültsége indokolná, hogy az EU megkezdje vele a csatlakozási tárgyalásokat. Ez nem jelenti azt, hogy megkérdőjeleznénk a háborús bűnösök kiadatására vonatkozó problémát – szögezte le a külügyminiszter a Friedrich Ebert Alapítvány rendezvényén. Hangsúlyozta: Románia és Bulgária csatlakozásával a Kárpát-medencei magyarság többsége egy szervezeti-politikai-gazdasági egységbe kerül. Hozzátette, ez komoly lehetőséget ad a kisebbségi jogok hatékonyabb érvényesítésére. (MTI)
