Vakvezetésben

Most már annyira lendületben vagyunk, hogy lassan fékezni kellene, föl ne boruljunk a kanyarban. Valaki szóljon már oda a sofőrnek! Hé, jóember, Gyurcsány szaktárs! Ne száguldozzon már ennyire! Tudja egyáltalán, milyenek a mai magyar utak? Még a végén a nyakunkat szegjük…
De akkor maga röpül ám elsőnek a kormánytól. Ilyen felelőtlenül nem lehet vezetni. Egyáltalán: van önnek jogosítványa? Mert azt beszélik ám, hogy jogsija sincs, csak úgy jött, odaült a volán mellé, az a sok mulya ott a cégnél meg hagyta. Tényleg, ki kérte önt erre? Mi, utasok biztosan nem. Főleg most, hogy látjuk, milyen őrültségeket csinál…
De legalább ne magyarázna ennyit vezetés közben… Főleg ne ilyen kevélyen, kioktatóan. Hogy maga így meg úgy tudja a helyes utat, merre kell menni. Sőt, azt csak maga tudja egyedül! Hahaha! Hát nem úgy néz ki, tisztelt uram, látja, most is bevitt minket az erdőbe, be a sötétbe. Azt sem tudjuk, hol vagyunk, ráadásul itt állunk egy fillér nélkül…
Hé, emberek, máskor nézzük meg jobban, kihez szállunk fel… Legalább tudja a brigádvezetője, hogy ön hogyan vezet? Micsoda?! Hogy ön a brigádvezető…?! Csak nem volt valami puccs a garázsban? Úristen, kedves utastársaim, magyarok! Miért hagytuk, hogy így legyen…?