A belorusz Juscsenko?

Közös jelöltet állítottak a jövő nyáron esedékes elnökválasztásokra Alekszandr Milinkevics személyében a napokban a belorusz ellenzéki pártok. Mindez azt jelenti, hogy az Alekszandr Lukasenko elnök leváltását célul kitűzők is az ukrán utat járják, s első lépésként egyesítik erőiket. Ezt egészíti ki a hatalomra egyre látványosabban nehezedő külföldi nyomás, amelyet az ellenzéki aktivisták felkészítése kísér. Árulkodó az is, hogy Milinkevics az elmúlt időszakban a nem kormányzati szervezetekkel foglalkozott. Az ellenzék méltó életkörülményeket, az elszigeteltségből kitörést ígéri, valamint radikális változásokat a külpolitikában.
A hét végén nyolcszáz képviselő részvételével tartották Minszkben az elmúlt évek legnagyobb ellenzéki fórumát, a Belorusz Demokratikus Erők Kongresszusának ülését. Sokatmondó, hogy a tanácskozáson képviseltették magukat Lengyelország, a balti államok pártjai, de Szlovákia nevében jelen volt a Magyar Koalíció Pártjának küldötte is.
Négyen pályáztak az ellenzék vezérének szerepére. Közülük a legismertebb a szociáldemokraták képviseletében Belorusszia első elnöke, Sztanyiszlav Suskevics volt. A demokratikus kommunisták Szer-gej Kaljakint jelölték, míg a liberálisok Anatolij Lebegykót támogatták. Milinkevics nevét a Belorusz Népfront vezette elő, aki végül a második szavazási körben kis különbséggel győzött. Megfigyelők szerint a politikába csupán az idén belecsöppent fizikus mellett szólt, hogy az utóbbi években szoros kapcsolatba került az NGO-kkal, a nem kormányzati szervezetekkel, feltűnő aktivitással építette kapcsolatait a regionális szinteken, és nem tagja egyik pártnak sem.
Feladata azonban nem egyszerű, állapítják meg a szakértők, figyelmeztetve arra, hogy a közös jelölt megválasztása még csak az első lépés a széttöredezett belorusz ellenzék konszolidálásának útján. Nem beszélve arról, hogy a pártok mellé a társadalom szimpátiáját is meg kellene szerezni, egyelőre azonban, különösen vidéken, meglehetősen nagy Alekszandr Lukasenko népszerűsége.