A britek Teheránt vádolják

Nagy-Britannia és Irán között veszedelmesen elmérgesedett a viszony, miután a szigetország azzal vádolta Teheránt, hogy támogatja a brit katonák ellen fellépő iraki ellenállókat. Tony Blair miniszterelnök szerint Irakban új típusú robbanószerkezeteket vetettek be, amelyek „bizonyos tulajdonságaik alapján vagy iráni elemek, vagy a Hezbollah” (libanoni síita szervezet) részvételére engednek következtetni, mivel „a Hezbollah-t Irán pénzeli és támogatja”.

A két ország kölcsönös viszonyát az elmúlt fél évszázad alatt többször jellemezte ellentét, mint barátság, de az utóbbi évek alatt a brit kormány következetesen igyekezett szőrmentén bánni az iráni féllel, és Jack Straw külügyminiszter hosszú hónapok óta azon fáradozik, hogy javítsa Nagy-Britannia viszonyát Iránnal. Ez az igyekezet sosem járt teljes sikerrel, de különösen a Nyugattal szemben nyíltan ellenséges, radikális Ahmadinezsád elnök hatalomra jutása óta szinte teljesen meddőnek látszik. Nem használ az áldatlan viszonynak az sem, hogy Nagy-Britannia Németország és Franciaország oldalán és az egész Európai Unió nevében diplomáciai nyomást gyakorol Iránra, hogy a kormány tartsa be a nukleáris fegyverek terjedését tiltó egyezményt, amelynek maga is aláírója. Az irániak tagadják, hogy nukleáris programjuk fegyverek fejlesztésére és gyártására is irányul.
A brit–iráni viszály azonban messze túlmegy a brit–német– francia diplomáciai offenzíván, hogy gazdasági és politikai előnyök ígéretével eltérítsék Iránt fegyverkezési szándékától, habár az irániak sértőnek érzik ezt az igyekezetet. Nemcsak azért, mert figyelmen kívül hagyja cáfolatukat, hanem azért is, mert beavatkozásnak tekintik saját ügyeikbe.
Mindehhez az a kölcsönös brit–iráni vád járul, hogy a másik fél erőszakcselekményeket kezdeményez a másik ellen. A brit kormány régóta aggodalommal figyeli, hogy a brit erők ellenőrzése alatt álló dél-iraki területeken olyan támadások irányulnak brit katonák ellen, amelyek véleményük szerint lehetetlenek lennének hathatós iráni segítség, fejlett haditechnika nélkül. Meggyőződésük, hogy a korszerű fegyverek és fegyverrendszerek becsempészése mögött az iráni Forradalmi Gárda áll, az iráni kormány jóváhagyásával vagy anélkül. A támadások számos brit áldozatot követeltek az elmúlt hónapokban. Irán mindezt hazugságnak nevezi, és azzal az ellenváddal él, hogy Nagy-Britannia uszítja és támogatja a Dél-Iránban garázdálkodó kormányellenes terroristákat. A brit kormány és katonai parancsnokság természetesen légből kapottnak nevezi ezeket az állításokat. Így hát a brit–iráni kapcsolatokban patthelyzet állt elő, és nehéz elképzelni, hogyan lehet ebből a helyzetből kiszabadulni.