A CDU-kudarc tanulságai

Aligha nevezhető CDU-sikernek az idei előre hozott választás. A kereszténydemokratáknak a koalíciós egyeztetésekkel egy időben a kampányidőszak tanulságait is le kell vonniuk, attól függetlenül, hogy a nagykoalíció kitart négy évig, vagy sem. A párt sokat bírált kampányáról Hans-Joachim Veen történészprofesszort, az Ettersberg Alapítvány elnökét kérdeztük.

Angela Merkel Edmund Stoiberrel ellentétben vonakodik a választási eredmények elemzésétől, amire mindkettejük szerint sort kell keríteni. Mi nem sikerült szeptemberben a kereszténydemokratáknak?
– A CDU kampánya több ponton megbukott. Az első probléma az volt, hogy elmulasztottak egy profikból álló választási csapatot felállítani, ugyanis a vezetőség úgy vélte, hogy maguk is képesek elvégezni ezt a munkát. Másrészt alábecsülték Schröder „kampányharcos” tehetségét, de az egyik legkomolyabb buktató az volt, hogy a választási időszak fő témája gazdasági volt, s hogy a szociális dimenzió teljesen elsikkadt.
– Talán az adópolitika bemutatása sem kellőképp alakult…
– Igen, a kereszténydemokraták egyszerre két modellt mutattak be. A radikális reformer Paul Kirchhof és a CDU adópolitikája nem feltétlen egyezett, és ezt a szociáldemokraták könnyedén kihasználhatták. Ezután az emberek már nem tudták, hogy a kettő közül melyik is voltaképpen a párt programja, egyfajta irritáció valósult meg a választók és a kereszténydemokraták közt.
– A CDU ifjúsági szervezete szerint is az adópolitika tálalása miatt vesztettek komoly százalékot Merkelék, míg mások úgy vélik, a televíziós vita volt a döntő pont.
– A tévés megméretés jelentős szerepet játszott ugyan, de a vitaműsor egyedül nem okolható a választás végkimeneteléért. A hiányosságok azonban itt is megmutatkoztak, és ezeket a közeljövőben fel kell tárni.
– Hogyan viszonyulnak ehhez a kereszténydemokraták?
– A CDU mostani szereplése katasztrofális volt, a pártnak ez a második legrosszabb eredménye ’45 óta. Nem szabad, hogy félrevezesse a CDU-t, hogy Angela Merkel kancellár lesz, a mostani kudarcot mindenképpen fel kell dolgoznia, de még a 2002-es választások eredményét sem értékelték ki kellő alapossággal.
– Meddig tarthat az első német női kancellár nagykoalíciója?
– Az attól függ, hogy mennyire sikerül a reformokat végrehajtani, s hogy meddig kerülgetheti a CDU és az SPD a másik párt tabuit. Ha Merkel összefogja a pártokat, és a gazdaság felélénkül, akkor elképzelhető a négy év, de ha a két nagypárt közös témái mondjuk két év múlva kimerülnek, akkor új választásokat kell kiírni.