A Gyurkovics-szalon izgalmas történetei

Beszélgetőműsort csak az tud készíteni, aki kíváncsi a világra. Az emberek többsége nem az. Jobbára illedelmes kérdéseket tesz fel, és alig várja, hogy a másik befejezze a mondókáját. Ezért azután a tartalmas és értelmes beszélgetés, még a legegyszerűbb utcai is, valódi művészet. Lényege a gondolat- és információcsere mellett a másik megértése és elfogadása.
A média látszólag sok, lényegében azonban szinte semmi lehetőséget nem ad az igazi beszélgetésre. A riporterek jobbára előre leírt kérdéseket olvasnak fel, a vendégek pedig úgy próbálnak viselkedni, ahogyan azt elgondolásuk szerint elvárják tőlük. Milyen kínos például a show-műsorok vendégeinek az erőlködése, hogy könnyedek és szellemesek legyenek, közben azonban szánalmasak. Mindezek után Gyurkovics Tiborról szeretnék most írni, akinek szalonjába, a Rátkai Klubba hosszú évek óta járnak a meghívottak. Velük némi zene mellett elcseveg.
Amit Gyurkovics a szalonjában megvalósít, nemcsak hangulatában, hanem lényegét tekintve is autentikus. Olyan világba visz vissza, amelyben az embereknek még volt idejük egymásra és kedvük egymáshoz, nem akartak továbbrohanni, talán nem is volt nekik hová. Eszükbe sem jutott, hogy három óra alatt Párizsban lehetnének. A szalon vendégei alkalmanként a legtöbbet kapják Gyurkovics Tibortól: időt és békességet. Rövid kis megnyugvást a zűrzavarban. Cserébe megnyílnak, és nyitottá válnak azokra az ismeretlenekre, akik velük együtt ülnek az asztalnál.
A költő-író Gyurkovics megosztó személyiség. Szeret elöl lenni, szerepelni, és főként szereti elmondani, amit gondol. Mondandóját nem igazítja divatokhoz, elvárásokhoz, politikai menükártyákhoz. Ehhez ma Magyarországon bátorság kell. Gyurkovics ezt valószínűleg nem így fogja fel. Valószínűleg nem is érzékeli. Ezért a kivívott, vagy inkább alkatából eredő szabadságért cserébe megkapja az emberek bizalmát. Igazi sármőr, kiváló társalgó, a nőknek mindig szívből bókol, a férfiakat mindig komolyan veszi. Így azután szalonjába meghívhat bárkit, nem kell visszautasítástól tartania, és biztos lehet abban is, hogy arra az egy órára békesség és megértés lesz az asztal körül. Okos, csendes, szellemes és érdekes beszélgetés.
Legutóbb József Attila unokahúga (Etelka lánya), Makai Zsuzsa közgazdász, a színész Kútvölgyi Erzsébet és Szabados Árpád festőművész voltak a szalon vendégei. Mint minden alkalommal, most is az derült ki, hogy nincs unalmas és érdektelen életút, csak nagyon izgalmas, fordulatos magántörténelmek vannak, amelyekből összeáll végül a magyar történelem, irodalom-, művészet- és színháztörténet. Eddig is tudtuk, de néha kell, hogy megerősítsenek bennünket ebben a hitünkben.
(Gyurkovics Szalon – Petőfi rádió.)