A miniszter pálfordulása

Nem akármilyen napokat élünk mostanában. Ha valaki nem tudná, az SZDSZ is megkezdte a választási kampányt: egy teljes héten keresztül öntik a liberalizmus általuk üdvösnek vélt alapeszméit az állampolgárra. A szabad demokratákról egyébként sok minden mondható, csak az nem, hogy csendben, unalmasan zajlik körülöttük az élet. Mindig kitalálnak valamit, amivel felkavarják azt állóvizet, és egyből a lapok címoldalán találják magukat. Igaz, hogy a legtöbb esetben otrombaságokkal, az erkölcsi és politikai normák semmibevételével kerülnek a figyelem középpontjába, de úgy tűnik, ez őket már cseppet sem zavarja.
A Liberális hét című rendezvénysorozatuk programjait is az újító szándék vezérelte. Talán szemet szúrt nekik, hogy a szavazókorú népességet tekintve már nemigen tudják növelni a liberális szavazótábort, mert legújabb akciótervük fókuszába már a gyerekeket helyezték. Hankó Faragó Miklós szabad demokrata politikus ma és holnap a Liberális hét részeként drogfelvilágosító (sic!) előadást tart egy szombathelyi általános iskolában és egy gimnáziumban. Ismerve az SZDSZ drogokkal kapcsolatos álláspontját, semmiképp nem nevezhető véletlennek, hogy nem drogprevencióról beszélnek. Csak emlékeztetőül: a liberális párt korábban törvénymódosító javaslattal akarta elfogadtatni, hogy kis menynyiségű kábítószert bárki szabadon birtokolhasson.
Vajon mit fog mondani Hankó Faragó a gyerekeknek a kábítószerről? Talán azt, hogy nem is olyan káros, mit gondolnánk? Próbáljátok ki, gyerekek, aztán döntsetek – szabad demokraták módjára – magatok arról, hogy mit gondoltok a drog okozta eufóriáról? És vajon mennyiben jogszerű az, hogy egy pártpolitikus tanítási időben tart előadást a gyerekeknek? Hankó Faragó párttársa, Magyar Bálint oktatási miniszter szerint természetesen ez teljesen rendben van. A „sikerminiszter” szerint kollégája nem sérti meg a jogszabályokat, különben is az iskolák fenntartói döntik el, hogy tanítási időben kik milyen előadást tarthatnak az intézményben.
Bizonyára merő véletlen, hogy Magyar Bálint ellenzéki képviselőként még gyökeresen másképp látta az oktatási miniszter hatáskörét: hevesen harcolt az iskolákban folytatott politikai kampányok ellen. 2002-ben éppen ő volt az, aki beadvánnyal fordult az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, mert szerinte Pálinkás József akkori oktatási miniszter a parlamenti választások első fordulóját követően nem tett eleget ágazati irányítási feladatainak. Magyar beadványa szerint a miniszter nem adott egyértelmű tájékoztatást az iskolák fenntartóinak arról, hogy a választások kapcsán milyen szerepük lehet az intézményeknek az állampolgári jogok gyakorlását illetően, és akkor sem lépett közbe, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy egyes iskolákban durván megsértették a tanuló személyiségi jogait. Takács Albert, az ombudsman általános helyettese akkor megállapította, hogy a tárcavezető alkotmányos visszásságot idézett elő, mert nem alkalmazta a rendelkezésére álló jogi eszközöket.
Most viszont senki nem fordul hasonló beadvánnyal sehova. Igaz, az oktatási jogok biztosa kérés nélkül is kötelességének érezte, hogy megszólaljon az ügyben. Aáry-Tamás Lajos kijelentette: aggályosnak tartja, hogy a szabad demokrata képviselő tanítási időben iskolákban tart (kampányízű) előadást. Szerinte ez egyértelműen párthoz kapcsolódó tevékenységnek minősül. Megjegyezte azt is, hogy nem pusztán az intézményfenntartók felelőssége a politika távol tartása az iskoláktól.
Kérdezzük a miniszter urat: most miért nem érez kényszert, hogy fellépjen az iskolákban folyó politikai kampány ellen? Talán azért nem, mert ezúttal saját pártja teszi ezt? Kettős mércére gondolni sem merünk, inkább türelmetlenül várjuk, hogy végre éljen a rendelkezésére álló jogi eszközökkel.