A nagy bumm gyermekei

Nagyanyám még nem értesült arról, ha egy kolumbiai börtönben felgyújtották a matracokat, ha hatan meghaltak egy indiai buszbalesetben, vagy összedőlt egy ház Budapesten. Azt is csak utólag tudhatta meg, hogy Gagarin az űrben járt. Mindettől függetlenül nagyanyám nem volt sem tudatlan, sem boldogtalan, nézte a Forsyte Sagát a tévében, sőt ki is kölcsönözte a könyvtárból, és elolvasta. Volt ideje vaskos könyvre, miként arra is, hogy az ismerőseivel elbeszélgessen.
A szakemberek szerint a mai ember azért zaklatott és agresszív, mert túl sok dologról szerez tudomást. Zúdulnak rá a katasztrófák, bűntények, terrorcselekmények hírei, ezek által erősödik az a képzete, hogy a világ gonosz és félelmetes. Szorongásait kivetíti gyermekeire, akiket mobiltelefon-pórázon tart, félt és túlóv. Mindenkinek van már horror története – saját vagy kölcsönvett. Frusztrált felnőttek nevelnek frusztrált gyermekeket. Nagyanyám boldog tudatlanságvilágának mindörökre vége. Vajon tisztában vannak-e mindezzel a médiumok, amelyek hírműsoraikban túllicitálják egymást: kié a több borzalom? Vajon mérlegelik-e a hírszerkesztők, hogy szakmai igyekezetünk milyen civil következményekkel jár? És mindez érdekli-e őket?
A tömegtájékoztatás csatornái hamarosan végtelenné válnak. Terjeszkednek az egykori kis helyi rádiók is, a technikai lehetőségeket felhasználva újabb és újabb városokat, régiókat hódítanak meg, lassan befedik az országot. Így építi hálózatát a Juventus vagy a Klubrádió, és így a Rádió 1 is, amelyik legújabban azzal reklámozza magát, hogy a főváros vezető kereskedelmi adója lett. Emellett hódít még Egertől Komlóig, Szarvastól Győrig más városokban is.
Lássuk tehát, mit nyújt ma egy „leghallgatottabb”, mire van igénye az ifjúságnak, amelynek kegyeiért küzdenek a reklámozók, emiatt pedig a médiumok. A Rádió 1 legszembetűnőbb jellegzetessége, hogy nincs műsora. Egy slágerlista, azután egy zeneblokk, azután egy kívánságműsor, mindehhez egy műsorvezető és egy keverőpult. Ennyi lenne tehát a siker titka. Nem drága mulatság. Csak lüktettetni kell a hangfalakat, lehetőleg a legújabb slágerekkel, amelyek épp attól lesznek slágerek, hogy naponta három-négyszer játsszák őket. A Rádió 1 tehát naphosszat csak slágert gyárt, talán nem is ingyen, hiszen vannak a könnyűzenei piacnak más profitorientált szereplői is. A munkamegosztás tehát már lezajlott. Míg a televíziók a szemet etetik és a lelket borzongatják, a kereskedelmi rádiók az agy folyamatos ritmizálásáról (bumm, bumm) gondoskodnak. Az a fontos, hogy a hallgató menet közben ne érjen rá gondolkodni.
Lassan kilépnek az életbe a kereskedelmi média első gyermekei. Reméljük, nem okoznak csalódást a szüleiknek.
(Rádió 1, Fm 103,9)