A szellem vasárnap vádbeszédet tartott

Tizenkilenc évvel ezelőtt nem éppen erről volt szó. A Vasárnapi Újság a pártközpont elgondolása alapján született, hogy kárpótolja az alattvalókat a napilapok vasárnapi meg nem jelenése miatt. Hogy mivé lett? A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján ez volt az a rádiós műhely, amelyik beszéltetni kezdte az embereket. Szörnyű, gyötrő titkok jöttek elő évtizedes sötétségből: tönkretett életek, gyilkosságok, árulások, szenvedések, amelyekről nem lehetett, nem is merhetett senki gyakran még szűk családi körben sem beszélni. De maradtak még néhányan bátrak, akikben erősebb volt a szólás, az igazság vágya, mint a megtorlástól való félelem. És a Vasárnapi Újság akkori szerkesztői megmutatták a rettegőknek, hogy az igazság kimondása már erősebb, mint a kapaszkodó hatalom. A szellemet már nem lehetett visszaparancsolni a palackba. A szellem vasárnap hajnalonként beszélni kezdett, vádbeszédet tartott, az emberek pedig ébresztőórát húztak, hogy meghallgassák a rezsim bűnlajstromát. Azóta a Vasárnapi Újság antikommunista műsor. Irigyelni való a következetessége, a radikalizmusa, valamint az, hogy nem tudják beállítani a sorba. Nagyot változott a világ, eljött a várva várt demokrácia, és ha nincs is kolbászból a kerítés, mint azt tizenöt éve hittük, legalább van szólásszabadság. A Vasárnapi Újság ebben a szép új világban időnként úgy viselkedik, mint a partizán, aki nem vette észre, hogy vége a háborúnak, és tovább harcol. Ez lehet, mondjuk, az egyik értelmezés.
Felfoghatjuk persze úgy is, hogy mindazok, akik a Vasárnapi Újság politikai kiegyensúlyozatlanságát támadják, valójában a szólás szabadsága ellen emelnek szót. Miért ne lenne joga egy szerkesztőségnek, még közszolgálatban is, hangot adni egy nem csekély társadalmi csoport véleményének?
Vajon mennyivel közszolgálatibb Lendvai Ildikó csaknem minden reggeli fellépése a Magyar Televízióban, mint Döbrentei Kornél jegyzete a Vasárnapi Újságban? Egyikük is, másikuk is harcos alkat, csak a támadási irányuk nem egyezik. Az iróniába bújtatott gyűlöletkeltés nem különb, mint az indulatos riadó. A Vasárnapi Újság elleni fő vádpont lényege persze az, hogy több mint másfél évtized alatt sem volt hajlandó beállni a sorba. Nem lett „szalonképes”, álszent, áldemokratikus, azt a látszatot keltő, hogy mindenkit mindig mindenről megkérdez. A politikai baloldal a többi jobboldali sajtóorgánummal együtt be is tuszkolta a karanténba. Nektek nem nyilatkozom, mert ti nem vagytok elfogulatlanok, mondogatják. Október 23-át ünnepeltük. A Vasárnapi Újságban megszólaltak az ötvenhatosok. Érdekes lett volna, ha a „kiegyensúlyozottság jegyében” nyilatkoztak volna a forradalomról az egykori ávósok is.
(Vasárnapi Újság, Kossuth rádió.)