Álom vagy lázálom?

Kétezerharmincöt októberének egy nyirkos reggelén báró Gyurcsány Ferenc napirend előtt felszólalt az Országgyűlésben, és jubileumi, ezredik országértékelésében hosszan ostorozta Orbán Viktort, minden baj és probléma okozóját. Népünk nagy szociáldemokrata vezére számára a hatályos házszabály akkor már jó ideje lehetővé tette a korlátlan idejű felszólalást, amelyet teljesen spontán kezdeményezéssel, mindahányszor adásukat megszakítva, egyenesben közvetítettek a közszolgálati és kereskedelmi tévécsatornák, internetes portálok és villanyoszlopok; sőt Újhelyi István házelnök engedélyezte neki a terepszínű gyakorlóruha viselését, valamint a kubai szivar élvezetét is két végtelen körmondat között. A tiszteletlen nyugati sajtó meg a szamizdat Magyar Nemzet által csupán vörös bárónak nevezett szónok sorra vette a makacs, mindenféle merényletet túlélő politikai ellenlábas esetében négy évtizede használatos, bevett jelzőket: a Hitlert, Sztálint, Mussolinit és Hasfelmetsző Jacket is felsorakoztató lista végére azonban – a parlamenti patkó 99 százalékos, gyurcsányista részének önfeledt tetszésnyilvánításától kísérve – odabiggyesztette Ho Si Minh apót is. Ezúttal sem mulasztotta el megjegyezni, hogy a véndemokraták fiataldemokrata korukban megrövidítették a nyugdíjasokat, akik bezzeg azóta hálatelt szívvel gondolnak a százezer lépés programjára, s önfeledten élnek és énekelgetnek ingyencédékről tanult mozgalmi nosztalgiadalokat a teljes szociális biztonságot nyújtó hortobágyi Arany Alkony időspark lakályos, nádfedelű ökobarakkjaiban.
Báró Gyurcsány, mióta átmeneti időre az ország nyugalma érdekében befagyasztotta a parlamenti és vagyoni erőviszonyokat, nemcsak a milliárdosok top százas listájának első helyére váltott örökös bérletet, de a kormányzás fáradságos feladatát is áldozatkészen, életfogytiglan magára vállalta. Ezt megkönnyítette, hogy morális okokból vagyonkezelésbe adott cége 99 évre tartós használatba kapta a nagyrészt kihasználatlan Parlamentet, ahol a 634. lépésként megígért létszámcsökkentés folytán, amely történetesen az ellenzéki széksorokat érintette, virágzó vállalkozások ütöttek tanyát a pénzmosodától kezdve a védikus masszázsszalonig. Némiképp kedvét szegte ugyan a birodalmi lépegetőnek, hogy a Bokros Lajos Közgazdaság-tudományi Egyetemen már megint menzasztrájk van, a Kuncze Gábor Társaság meg a sorkatonaság eltörléséért tüntet az amerikai követség előtt, a Horn Gyula téren; ám túltéve magát a múló nehézségeken, inkább a derűs jövőre vetette tekintetét.
Bejelentette, hogy minden kétséget kizáróan a hatmilliós magyarság új aranykora következik. Ennek érdekében megvizsgálják a lehetőségét, hogy Budapest benyújtsa pályázatát a 2048-as olimpia rendezésére Demszkysziget központtal. (Igaz, ebben Tirana komoly vetélytársnak mutatkozik.) A gáz árát ugyan emelni kell az állandó forintspekulációk miatt, de a Medgyessy-alapból kompenzálják a rászoruló nagyvállalkozásokat. Sajnos az árszintigazítás nélkül az eddigi 2040-es céldátumot feladva csupán 2044-ben tudnánk csatlakozni a Reykjavíktól Vlagyivosztokig tartó euróövezethez. A harminc éve lezárult általános privatizációt követő egyedi privatizációk sorában ezúttal az Államkincstár, az APEH és a Duna következik, mert az állam köztudomásúan rossz tulajdonos. A potenciális vevők között ott van a macedón és az etióp állam is, ami tovább mélyítheti nemzetközi beágyazottságunkat a globális gazdasági folyamatokba. További részletek az Útközben című ideológiai alapvetés huszonhetedik kötetében olvashatók…