Amúgy

Amúgy minden rendben van. Folyik a kampány. Most a nyugdíjasok következnek: a legérzékenyebb, leghiszékenyebb szavazóréteg. Beígértek nekik egy ötvenszázalékos „béremelést”. Senki nem tudja miből, senki nem tudja honnan lesz rá fedezet, de már karácsony előtt is repked Gyurcsány, mint Jézuska. Részben kétezer forintokat osztogat, mint szaloncukros bácsi, majd megérjük, hogy tavasszal saját kezűleg parcellázza fel Szemlőhegyi úti házának kertjét – egy még újabb gesztusként –, hogy aki megműveli a kis parcelláját, az majd a Fittelina föld alatti uszodájában áztathassa ki munkában megfáradt tagjait. Jelzem, ez a parcella szó nem szúrja a pengeeszű nyelvápolók fülét? Az enyémet nagyon. Amúgy hallottuk, Gyurcsány anyuka a kétszobás paneljában csak az egyik szobát fűti, mert nem telik többre neki a nyugdíjából. Igaz, ezt a fia mondja, aki multimilliomos, és lassan megszokjuk, hogy dől belőle a szó, mindegy mekkora baromságot tálal hallgatósága elé. Beszél, ahogy jön, ígér, amit bír, hazudozik, amennyi belefér, tízéves tervekkel szélhámoskodik, ha nem jön össze, sag schon, utána az özönvíz. Ki hiszi el, hogy nem lesz gázáremelés, hozhat erre kétszáz kormányrendeletet, adhatja rá becsület szavát (?), már tudjuk, mi az ígéret vége. Huszonötezer forintos téli gázszámla.
Amúgy minden rendben van. Élünk, éldegélünk, egyre idegesebben, miközben lassan semmin nem csodálkozunk. Ingerküszöbünk az Eiffel-torony tetején tanyázik. Csuda hírnek kell annak lennie, ami ezen a gyurcsányos, zavaros, hazudós, mellveregetős, sereghajtós, össze-visszakapkodós kormányzásképtelen, nyakig eladósodott, populista baloldali vircsafton átjön.
Átjött. Az egyik pletykalap kedves rovata: Boldog születésnapot! Ezen a héten Bitskey Tibor Kossuth-díjas, érdemes művész volt az ünnepelt. A hetvenötödik születésnapján köszöntötték Rákóczi hadnagyát, Kloss kapitány magyar hangját, az Egri csillagok CD-re olvasóját, a Kőszívű ember fiainak Richardját, az Egy pikoló világos és a Rangon alul című filmek férfi főszereplőjét, és igen, Wass Albert verseinek hű tolmácsolóját.
Nos, mit gondolnak mi a legnagyobb vágya Bitskey művész úrnak a munka és az egészség mellett? „Milyen jó lenne egy újabb autó a 14 éves lerobbant kocsim helyett – viccelődik. Bitskey, persze jól tudta, hogy ez a kívánsága úgysem teljesülhet, no de a születésnapok arra is jók, hogy nagyokat álmodozzunk.” Eddig az idézet. Ha Bitskey művész úr beteg, nem lát, nagyot hall, esetleg hiányzik az egyik lába, akkor ez a kis „viccelődés” a helyén van, és bocsánat. Ha azonban hazánk egyik legszebb hangú, egyik legnépszerűbb Kossuth-díjas, érdemes művésze csak álmodhat 14 éves kocsijának cseréjén, akkor ez az ország minden tekintetben menthetetlen.
Amúgy minden rendben van. Kállay Ferenc nyolcvanéves. A közszolgálati televízió három régebbi filmjével tiszteleg a nemzet színésze előtt. Tessék mondani, nem fért volna oda negyediknek a Rákóczi hadnagya? Hála istennek, nem mindenki Kossuth-díjas, nem mindenki a nemzet színésze, érdemes művész és egyben ügyeletes templomi egér. Gáspár Győző, az ország egy részének Győzikéje például nehezen kategorizálható extremitás. Énekes, életművész, műveletlen tapló vagy felnőni képtelen rettenetes gyermek? Vagy a legjobb üzleti érzékkel megáldott férfiú e hazában, aki egy sárga Lamborghini Gallardóval szándékozik megajándékozni a feleségét. Valszeg annak a televízióban nyújtott magas színvonalú alakításáért és választékos, szép magyar beszédjéért. A kocsi 600 lóerős, ára 40 millió forint.
Van kérdés?