Angela házassága

Háromhetes tárgyalás után végre megszületett az egyezség, Németország új kancellárja Angela Merkel lesz, a korábbi, Gerhard Schröder pedig a jövőben többet foglalkozhat a családjával, esetleg ötödszörre is megnősülhet, de lehet, hogy a Gazpromnál vár rá egy jó állás. Szakértők úgy vélik, hogy a német kereszténydemokraták rosszul jöttek ki az alkudozásból, mert nyolc kabinettárcát mégpedig a legjelentősebbeket, közöttük a pénzügyminiszteri tárcát a szociáldemokraták kapták meg, míg a kereszténydemokratáknak csak hat jutott. Ez volt ugyanis az ára, hogy megszabaduljanak Schrödertől, aki az elmúlt hét évben annyira megszerette foglalkozását, hogy veresége ellenére is kancellár szeretett volna maradni. Angela Merkel életrajzírója Wolfgang Stock azonban azon a véleményen van, hogy ez nem is volt olyan rossz üzlet, mert ki akar pénzügyminiszter lenni, amikor fő feladata fájdalmas „reformok” bejelentése lesz?
A két párt házasságának reális alapja, hogy belpolitikai és külpolitikai kérdésben többé-kevésbé egyetértenek, így például abban, hogy a szövetségi rendszert úgy reformálják meg, hogy a jelenlegi lassú döntéshozatalt felgyorsítsák, vagy külpolitikai téren, hogy az iraki konfliktustól távol maradjanak. Szerencsére a törökkérdés, amiben – legalábbis nyilvánosan – nem értettek egyet, lekerült a napirendről azzal, hogy a meginduló csatlakozási tárgyalások újabb tíz évre elodázzák azt a negyven éve fennálló alapvető kérdést, hogy Törökország tagja lehet-e az Európai Uniónak, vagy sem. A két nagy párt tulajdonképpen a gazdaságpolitikai kérdésekben is egyetért, a különbség csak az, hogy míg Angela Merkel kiáll a neoliberális gazdasági reformok mellett, addig a szociáldemokraták kicsit szégyenlősek. Tulajdonképpen akarják, de nem nagyon merik mondani, hiszen pont e reformok megkezdése miatt veszítették el a támogatottságukat, és kellett előre hozott választásokat tartani.
Angela Merkelben a szociáldemokraták balszárnya Margaret Thatcher megtestesülését véli felfedezni, aki majd kíméletlenül le fogja törni a szakszervezetek hatalmát és további neoliberális reformokat vezet be. „Csak ne becsüljék le”, figyelmeztet egy szakértő, hiszen tanúi lehettünk, hogy férfi ellenfeleit, hogyan távolította el útjából, beleértve azt a Helmut Kohlt, aki behozta a „kislányt” a kereszténydemokrata párt vezetésébe, mígnem egy pártfinanszírozási botrányt követően a „kislány” nyilvánosan szólította fel Kohlt a távozásra, megalapozva ezzel a kancellárság felé vezető karrierjét.
Az eddigi tapasztalatok alapján nem nagyon lehet kételkedni abban, hogy Angela Merkel szilárd kézzel fogja Németországot vezetni, de hogy hova, abban már több kétely merülhet fel. Egyszerű eszközökkel bizonyítani lehet ugyanis, hogy a tervezett neoliberális reformokkal az ország nem jut sehova, hiszen nem lehet úgy csökkenteni Németországban a munkabéreket, és rontani a munkafeltételeket (a „reformok” ezt jelentik), hogy versenyezni tudjanak a kínai és indiai munkabérekkel. A globalizált világgazdaság körülményei között ugyanis, minden ipari tevékenység kitelepíthető Kínába, és minden szolgáltatás elvégeztethető Indiában, vagy indiai és kelet-európai munkaerő importjával. Ez azt jelenti, hogy a tervezett reformok nyomán nagy valószínűséggel sem a munkanélküliség nem fog csökkenni, sem a gazdasági növekedés nem fog felgyorsulni. Emiatt két-három éven belül gazdasági és politikai nehézségek várhatók, melyek felerősítik a Gysi és Lafontaine által alapított baloldali pártot. A két nagy párt házasságának gyümölcse tehát minden bizonnyal egy erős, német baloldali párt kialakulása lesz, ami az egész Európai Unió további sorsát alapvetően befolyásolhatja.