Kedvezett a késő őszi enyhe idő a jászapáti diákoknak: legalább a tornaórát meg tudják tartani a vásártéren, a szabad levegőn. A gimnáziumban ugyanis nincs erre mód: a tornaterem használhatatlan, a felújítás miatt a gyerekek még a szünetben sem tudnak lemenni az udvarra. Ahogy egyikük mondja: ez a legroszszabb. No és persze azoknak a diákoknak sincs túl jó dolguk, akiket a város más középületeiben „szórtak szét”, mivel az átépítés miatt kevés a használható tanterem.
Jászapáti gimnáziumának elődjét még 1767-ben alapították, majd az intézmény Jászberénybe költözött. Jászapátinak 1912-ben lett újra saját középiskolája. A tágas, 3 hektáros ősparkkal körülvett épületet Fábián Gáspár, a neves építész tervei alapján építették fel, mindössze két év alatt. A felújítás már majdnem ennyi ideje tart. Egy hetedikes fiú azt mondja: történelemből most fejezik be a tavalyi tananyagot, mivel az év végén a felújítás miatt kicsúsztak az időből. – Jobb lett volna befejezni – mondja –, mert így most biztosan többet kell tanulnunk.
A gimnázium felújításának terve évek óta napirenden volt. A címzett támogatási pályázatot még az Orbán-kormány idején készítették elő, a pénzt a Medgyessy-kabinet folyósította.
Nagy volt az öröm a kedvező döntés miatt. A megye rögtön ki is írta a közbeszerzési pályázatot a kivitelezésre. Az első baljós jelek ekkor jelentkeztek.
Fejér Andor, a Fidesz megyei elnöke, a közgyűlés pénzügyi bizottságának vezetője elmondta: a közbeszerzési eljárás során győztes cég ajánlata az építési költségek tekintetében belül maradt a kereten, ám a berendezésre, felszerelésre fordítandó összeggel együtt meghaladta azt. Tokár István elnök semmiképpen nem akarta elfogadni ezt a céget, úgyhogy a megye érvénytelennek nyilvánította a pályázatot, és újat írt ki, de már meghívásos alapon. A meghívottak közül a szolnoki Hajlék Kft. lett a nyertes. Fejér Andor megjegyezte azt is: köztudott volt, a céget jelenlegi tulajdonosai nemrég vásárolták meg, a régi tulajdonos halála után. Így tudták biztosítani a pályázathoz szükséges referenciát. A milliárdos projekt lebonyolítására kiválasztott cég jegyzett tőkéje a közhiteles cégbírósági dokumentumok szerint egyébként mindössze 17 640 000 forint, ebből 11 360 000 a készpénz, a fennmaradó összeg „apport”.
A beruházás az elmúlt tanév áprilisában kezdődött meg. Idén februárban már jelentkeztek a gondok. Herendi Zoltán, a felültetett alvállalkozók egyikének elmondása szerint a számláikat ekkor már nagy csúszásokkal fizették ki, nem volt elegendő építőanyag sem. A helyzet májusra–júniusra kritikussá vált.
Ahogy egy másik kárvallott alvállalkozó, Dombai Ede meséli, a cég akkor már egyáltalán nem fizette ki az alvállalkozók munkáját, nem szállította le a szükséges anyagokat, nem fizette ki az anyagszámlákat. Ekkor keresték meg először az illetékes megyei beruházási osztályt és Tokár Istvánt, hogy gond van, lépjenek közbe. A két alvállalkozó elmondása szerint Tokár július 4-én ki is jött az építkezésre. Megnyugtatta az alvállalkozókat, minden rendben lesz, dolgozzanak csak tovább, engedményezési szerződéssel hozzá fognak jutni a pénzükhöz. A beruházó továbbra sem fizetett, de az alvállalkozók Tokár elnök szavában bízva újabb hiteleket vettek fel, és folytatták a munkát. Jelzálog került lakásokra, autókra. Az augusztus másodikai bejáráson Tokár István a vállalkozók előtt közölte a Hajlék vezetőjével, hogy csak akkor fizeti ki a 13. számú, mintegy 60 millió forint értékű részszámlát a megye, ha a pénz közvetlenül az alvállalkozókhoz kerül, a Hajlék kihagyásával, engedményezési szerződéssel. Három hét múlva az összes anyag elfogyott, az alvállalkozók addigra csőd közeli helyzetbe kerültek, képtelenek voltak tovább saját zsebükből finanszírozni az építkezést. Tokár ezt tudomásul vette, de elmondta azt is, hogy a 13. részszámla fedezete a kincstárból úton van, csak alá kell íratni az engedményezési szerződést a Hajlékkal, és napokon belül megkapják a pénzüket. Az alvállalkozók le is adták a megyeházán a dokumentumokat, azonban pénz nem jött. Tokár közölte, nem engedélyezi az utalást. Két hét múlva kiderült: a számlát nem fogadták be, a pénzt pedig visszaküldték a kincstárnak, mondván, hogy nincs mögötte teljesítmény. Holott a lebonyolítócég a munka elvégzéséről kibocsátotta a teljesítésigazolást. A becsapott vállalkozók Járvás István országgyűlési képviselő segítségét kérték. Tokár a közgyűlésen csak annyit válaszolt Járvás kérdésére: az önkormányzat nem áll szerződésben az alvállalkozókkal, így semmiféle kötelezettség nem terheli.
– Ha Tokár István nem hiteget minket, már júniusban, legalább három hónappal korábban kiszállok ebből az egészből, és most jóval kevesebb lenne a károm. De ezzel nemcsak én vagyok így, hanem a legtöbbünk – mondja Dombai Ede. Herendi Zoltán elmondása szerint Tokár megtette azt is, hogy azon a bizonyos közgyűlésen nem adott szót az alvállalkozóknak, amikor emlékeztetni akarták Tokárt az ígéreteire, megoldást szerettek volna találni tarthatatlanná vált helyzetükre.
– Egyszerűen elképesztő ez a cinizmus. Hónapok óta ingyen dolgoztunk, hiteleket vettünk fel Tokár biztatására, hogy legalább haladjon az építkezés. És utána azzal jön, hogy nincs valós teljesítmény, semmi köze a megyének az alvállalkozókhoz… Szégyen – vonja le a konzekvenciát Herendi Zoltán, hozzátéve azt is: vállalkozói számláját az APEH zárolta, várandós élettársával és kislányával kénytelen kiköltözni albérletükből, mert nem tudja kifizetni a lakbért.
Fejér Andor, a pénzügyi bizottság elnöke arra is felhívta a figyelmet: elgondolkodtató „hiba”, hogy a megye nem hosszabbította meg a szerződést a Hajlékkal, ugyanis ha ezt megteszi, a cég csődje által okozott kárigényt a felelősségbiztosítás terhére érvényesíthették volna. Ehelyett Tokárék már a szerződésbontás előtt megbíztak egy céget a kármentéssel. Amikor ennek kapcsán kérdést tettek fel a közbeszerzési bizottságban és a közgyűlésen, hogy vajon hol a fedezet, és mennyibe kerül a kármentés, illetve miként dolgozhat egy megyei intézményben egy cég szerződés nélkül, Tokár azt válaszolta: a pályázat tartalmazza az összeget. Csakhogy az említett bizottsági ülést éppen a pályázat győztesének kiválasztására hívták össze… A győztes persze később az a cég lett – a Bau-Vertikál Kft. –, amely már hetek óta ott dolgozott a területen. Egyébként ez a cég jellemzően szocialista vezetésű városokban nyert el nagy megrendeléseket – tette hozzá Fejér Andor. Az ügy pikantériája, hogy maga a megye is „bukhat” még húszmillió forintot, mivel – merőben szokatlan módon – a helyi szakközépiskola tanműhelye is alvállalkozóként vett részt az építkezésben. Most az iskola is „sorban áll” a többi alvállalkozóval a jussáért. Fejér Andor hangsúlyozta: Tokár István többször kijelentette, vállalja a felelősséget.
– Hát tegye is meg – fűzte hozzá. A Fidesz a következő közgyűlésen újra megkísérli napirendre vetetni a gimnázium dolgát, az üggyel kapcsolatos törvénysértések és a felelősség tisztázását. Jelenleg a jogorvoslat lehetőségeit vizsgálják.
Járvás István, a térség országgyűlési képviselője szerint megdöbbentő, hogy egy ilyen milliárdos beruházást ennyire felelőtlenül kezelt a megye. „Lehetséges, hogy a Hajlék Kft. jó szponzor, de kivitelezőnek csapnivaló. Sajnos ennek a levét most az egész város issza meg” – fogalmazott. Szerinte Tokár Istvánnak le kellene vonnia a tanulságot a történtekből:
– A megyei közgyűlés elnökének nem dolga, hogy az alvállalkozókkal tárgyaljon. Tokár István mégis ezt tette. A pozíciójából fakadó tekintélyt kihasználva hitegette az alvállalkozókat, akik bíztak benne, és most emiatt állnak a csőd szélén. Amennyiben az alvállalkozók nem kapják meg a pénzüket, Tokárnak erkölcsi kötelessége lemondani. És akkor még nem beszéltünk a milliárdnyi közpénzzel hazardírozó, „gondatlan” döntés miatti felelősségről – szögezte le Járvás István.
Tokár István ezzel szemben azt állítja, semmiféle felelősség nem terheli abban, hogy így alakultak a dolgok. Hangsúlyozta: egyedül ő volt az, aki ellenezte a Hajlék Kft. megbízását, olyannyira, hogy még a szerződést sem volt hajlandó aláírni velük. Ezt más megyei funkcionárius tette meg helyette. Hogy ki volt, arra nem kívánt válaszolni. Állítja, ő nem biztatta, nem hitegette az alvállalkozókat, csak tanácsolta, hogy kérjenek engedményezést a Hajléktól. Sajnos kiderült, hogy a Hajlék nem végezte el a munkát, ami a 13. részszámlán szerepelt, így ezt nem is fizethette ki a megye. Az elnök nem érti, hogy az alvállalkozók miért nem a fővállalkozón követelték a pénzüket még időben. A megye 500 millió forintot kifizetett a fővállalkozónak. Nem ők tehetnek róla, hogy a pénz nem jutott el az alvállalkozókhoz. Az elszalasztott biztosítási pénz és a pályázat nélküli kármentés kapcsán arra hívta fel a figyelmet: még nagyobb kárt okozott volna, ha adminisztratív okokból késlekednek a mentéssel.
Tokár István számára az ügy tanulsága az, hogy „jobb munkatársakra van szükség a megyénél, akik körültekintőbben dolgoznak és készítik elő a döntéseket”.
origo.hu
Újabb bizonyíték Ruszin-Szendi kettős játékára: Zsaluzsnijjal fotózkodott Budapesten
