Kelet-Közép-Európa főhajtással búcsúzhat Alekszandr Jakovlevtől, aki nélkül talán másképp alakult volna térségünk elmúlt húsz évének történelme. A jaroszlavli parasztfiúból a hatalom csúcsaira emelkedett reformer felismerte a Szovjetunió válságát, és eltökélten küzdött megújításáért.
Sokak szerint a főtitkárnál, Mihail Gorbacsovnál jóval inkább tisztában volt azzal, hogy hová vezet a nyitás, ám ő sem a birodalom bukásában gondolkodott. Oroszországban ellentmondásosan ítélik meg személyiségét. Elismerik a demokratizálásban játszott szerepét, sokan bírálják ugyanakkor a Szovjetunió felbomlása miatt. Nem kevesen szemlélték bizalmatlanul jó amerikai kapcsolatait is. Az azonban mindenképpen tény, hogy tudatosan, avagy közvetetten, de szellemiségével jelentős mértékben hozzájárult térségünk változásaihoz. A posztszovjet időkben Jakovlev visszavonult a nagypolitikától, de még hosszú éveken át vezette a politikai megtorlások áldozatainak rehabilitálásával foglalkozó bizottságot. A „peresztrojka” egykori főideológusa az utóbbi időben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy többekhez képest mérsékeltebben ugyan, de határozottan bírálta a mai oroszországi folyamatokat. Vlagyimir Putyin elnök ennek ellenére részvétét fejezte ki özvegyének, méltatva, amit az elhunyt a demokratikus megújulásért és ezrek jó hírének helyreállításáért tett.
origo.hu
Ők az ukrán kémek, akiket Magyarország kiutasított
