Intés Ukrajnának

Ukrajna esetleges euroatlanti integrációja csakis a belső reformok megvalósításának ütemében lehetséges. Ilyen és hasonló kemény szavakkal fogadták az új kijevi miniszterelnököt Brüsszelben az Európai Unió és a NATO központjában. Jurij Jehanurovot nem érhették váratlanul a bírálatok, hiszen a kormányválság nemzetközi visszhangja már érzékeltette, hogy nem csupán ukránok bizalma ingott meg a „narancsos elitben”, de a Nyugat optimista része is mintha végleg leszámolna a gyors integrációs illúziókkal. Figyelmeztető jelekből az utóbbi időben egyébként amúgy sem volt hiány. Így valamelyest csúszhat Ukrajna belépése a WTO-ba, miután a Világkereskedelmi Szervezet október közepére halasztotta a felvételi kérelem elbírálását, míg a hitelminősítő intézetek a politikai stabilitás fontosságát hangsúlyozták. Ma már kijevi szakértők is felhívják a figyelmet arra, hogy a kitűzött euroatlanti integrációs terveket is érintheti a belpolitikai elbizonytalanodás, hiszen az Európai Unió által kitűzött hároméves cselekvési terv első harmadára meghatározott feladatokat például aligha tudja ilyen körülmények között teljesíteni az ország, ami tovább hűti a holland és francia referendumok után amúgy is érezhetően csökkent fogadókészséget.
A „narancsos tábor” belső válsága nyomán felszínre került korrupciós ügyek, ennek nyomán Viktor Juscsenko népszerűségének zuhanása Kijev ambiciózus térségbeli törekvéseire is negatívan hathat. Különösen úgy, hogy az ukrajnai történésekkel párhuzamosan a „színes forradalmak” másik motorja, a grúz Mihail Szaakasvili otthoni gondjai is megszaporodtak, miközben Közép-Ázsiában lefékeződött a változások lendülete, s a kijevi fordulat nyomán elbizonytalanodott Oroszország is kezd magára találni. Ráadásul Kijev számára az elmúlt hónapokban világossá vált moszkvai olajfüggése is. Mintha a több fronton lekötött, a régióbeli változások fő szponzorának tartott Egyesült Államoknak is kevesebb energiája jutna most a régióra, ami látszik például a Moszkva térségbeli integrációs törekvéseinek semlegesítésére megalkotott GUAM mellé egyfajta új „forradalmi zászlóshajóként”, nem utolsósorban pedig az alternatív energiaszállítási útvonalak biztosítására létrejött Demokratikus Választás Közösségének bukdácsolásán, észrevétlenségén.
Mindezek következtében a posztszovjet térség átalakításába az Egyesült Államoktól támogatva nagy elánnal belevágó Kijev lendülete megtört. Egyrészt kiderült, Ukrajna még maga is törékeny állam, így az elmúlt nyolc hónap alatt sokat veszített vonzerejéből, másrészt jelenleg a külső körülmények sem az elsősorban Zbigniew Brzezinski által megálmodott posztszovjet forgatókönyvek megvalósulásának irányába hatnak.