Kitörnek a félelem fogságából a délvidéki magyarok

Utcára vonulnak ma a délvidéki magyarok. A szabadkai tüntetésen a résztvevők a szerbiai rendőrség és igazságszolgáltatás nem megfelelő magatartása miatt kívánnak tiltakozni. Mint ismeretes, az immár évek óta tartó magyarellenes atrocitások elkövetőit a hatóságok az esetek túlnyomó többségében futni hagyják, az elfogott tettesekre pedig a bíróság minimális – a bűncselekmény súlyánál jóval kisebb – büntetéseket ró ki.

Civil Mozgalom néven alakult nemrég az a szervezet, amely magára vállalta a demonstráció megszervezését. Kiss Rudolf, a mozgalom egyik koordinátora lapunknak elmondta, elsősorban azért tartották fontosnak a mozgalom létrehozását, mert azt tapasztalják, hogy a Délvidéken még nem alakult ki a szó valódi értelmében vett civil szféra, a politikai szféra pedig nem tud bizonyos kérdésekben elég határozottan fellépni. A magyar választópolgárok közül egyre többen szavaznak át szerb pártokra, mivel a magyar pártokban már nem látnak perspektívát, csalódtak bennük – tette hozzá a délvidéki mozgalmár, aki szerint ez az állapot azért aggályos, mert így rövid időn belül a vajdasági magyar közösség elveszítheti politikai legitimitását. A jelenlegi magyarellenes hangulatról szólva Kiss Rudolf kiemelte, a magyarok nagy része félelemben él, rosszabb esetben közönnyel viseltetik a probléma iránt, viszont biztató lehet, hogy egyre többen vannak azok, akik nem dugják fejüket struccként a homokba, hanem igenis vállalják a nehezebb utat. A Civil Mozgalom irányítója elmondta, nem tartanak attól, hogy a tiltakozás alatt komolyabb incidens történik. Úgy véli, a rendőrség – most kivételesen – mindent megtesz a provokáció megelőzéséért, bár semmit nem lehet teljes mértékben kizárni.
„Az elmúlt néhány évben bebizonyosodott, hogy csak az incidensekről szóló tudósításokkal és a közleménypolitizálással nem sokra megyünk. Ennél jóval többet kell tenni. Mindenképpen szükségünk van az anyaország határozott kiállására a határon túli magyarok mellett, és szükség van a szigorú nemzetközi fellépésre Szerbiával szemben. Szerbia bebizonyította, hogy nem tudja vagy nem akarja minden polgárának a legalapvetőbb emberi jogait biztosítani, testi épségét megvédeni, ezért külső beavatkozással kell rákényszeríteni erre. Ezért is tartjuk indokoltnak nemzetközi megfigyelők állandó jelenlétét a Délvidéken” – hangsúlyozta Kiss Rudolf. Az utóbbi esztendők fejleményeit áttekintve a Civil Mozgalom koordinátora arra emlékeztetett, hogy a demokratikus átalakulás nagyon sok embert bizalommal töltött el. A vesztett háborúk, a gazdasági kilátástalanság után a szerb társadalom változást akart. Ez a változás azonban sokkal nagyobb megpróbáltatással járt, mint amire a szerb társadalom fel volt készülve. Mint mondta, az ország minden szempontból a csőd szélén állt, óriási volt a munkanélküliség, a gyárak nem termeltek, a nagybirtokok tönkrementek, s ebből a helyzetből természetesen nem lehetett máról holnapra felállni. „Szerbia demokratizálódása, a gazdaság fejlődése, a munkanélküliség csökkenése, a piacgazdaságra való átállás viszszásságai elbizonytalanították a szerb társadalmat, túl lassúnak bizonyult az átmenet. Az átalakuláshoz kapcsolható általános elégedetlenség mellett még egy igen komoly probléma felismerhető. A szerb társadalom úgy érzi, hogy az átalakulással a szerb nemzeti érdek háttérbe szorul. Ez így mind egybevéve frusztrálttá, ingerültté tette a szerbséget. A frusztráció mellett a bizonytalanság még az, ami meghatározza ezt a társadalmat. Itt elsősorban Koszovó és Montenegró kérdésére kell gondolni, vagy hogy még egy példát mondjak, Szerbiának még mindig nincs új alkotmánya. Ezt a bizonytalanságot, ezt a frusztrációt igyekszik kihasználni a Szerb Radikális Párt, méghozzá elég sikeresen” – mondta a délvidéki Civil Mozgalom koordinátora.

---