Kormányköszöntő

Súlyos mulasztásunkat kell bepótolnunk, ugyanis lapunk nem köszöntötte fel Gyurcsány Ferenc kormányát megalakulásának első évfordulóján, pedig a kemény sorscsapásokról rendszerint megemlékezünk. Gyurcsányék tiszteletére sem bontunk pezsgőt, nem gyújtunk gyertyát, de még oly önfeledt ömlengésbe sem kezdünk, mint az 1873-ban alapított napilap tette azt hétvégi mellékletében. Sajnos gratulációra sincs okunk, és jókívánságaink is kizárólag az országnak szólnak, a legkevésbé sem a születésnaposnak. Egyszerűen szögezzük le a tényt, mindenféle érzelem nélkül, hogy már kerek egy esztendeje fungál a Gyurcsány-kormány, tekintsék ezt köszöntésnek, végül is elegendő, ha jelezzük: hivatalba lépésük napjáról nem feledkeztünk meg.
Komoly politikai elemzőnek ilyenkor számvetést illik készítenie, értékelnie a kormány egyéves teljesítményét, de a valóban komoly politikai elemző mostanában először kétségbe esik, majd mélylélektani elemzésekbe kezd a politikai, gazdasági, társadalmi eszmefuttatások helyett (vagy gyanánt). Hagyományos értelemben vett kormányzati teljesítményről alig lehet beszélni, hacsak a csúcsra járatott agit-prop. munkát nem tekintjük annak. Hazug sikerpropagandában, a választópolgárok félrevezetésében, a felelősség áthárításában, az ország morális lezüllesztésében ez a kormány mindenkit felülmúl, ez irányú igyekezetében megközelíthetetlen. Száműzött elődjével ellentétben, Gyurcsány átnyergelt a hosszú távú ígérgetésekre, ezzel azt a látszatot kelti – sokakkal elhiteti –, hogy van neki valami jövőképe, elképzelése az ország sorsát illetően, holott eddigi ténykedése arra utal, a leghalványabb sejtelme sincs az éppen esedékes aktuális problémák megoldására, következésképpen a holnap is homályos számára, mint a mamájának a gázár-kompenzáció. A Medgyessy-féle 100 napos program rettenetes, de még helyrehozható károkat okozott, Gyurcsány 100 kis lépése viszont a kármentesítés esélyét is kitolná a jövőbe; talán azt reméli, az országrombolás is elévül egyszer, akár az adócsalás. Ennek ellenére (esetleg épp ezért) Gyurcsánynak és kormányának vannak hívei, rajongói, imádói. Például: az a néhány tűz közeli, csókos vállalkozó haver, aki a Kókán is csomót keres, tökéletesen elégedett a gazdasági állapotokkal. Elégedettek még azok, akik szeretnek hetedíziglen eladósodni, a bürokrácia kiszolgáltatottjának lenni, saját kilátástalan helyzetükbe süppedni, valamint a kórosan megrögzött csodavárók. Azok, akik elhiszik, hogy a családtámogatásra szánt ötszázalékos költségvetési többlettől duplájára emelkedik a családoknak jutó költségvetési támogatás. A 2006-os költségvetés tervezetére egyébként is büszke a kormány, mintha eddig bármely apró, jelentéktelen pontját teljesítette volna a törvénybe foglalt büdzsé előírásainak. A többségi médiumok lekötelezett „tárgyilagosai” nagy formátumú politikusnak, különleges képességű államférfinak hirdetik a miniszterelnököt. Nem vitatjuk, rendelkezik sajátos, a normálistól elütő személyiségjegyekkel, mert aki képes volt beadagolni a magyar szavazóknak, hogy a határon túli nemzettestvérek kettős állampolgársága veszedelmet jelent az itthoni lakosság – egyébként nem létező – szociális biztonságára, az nem hétköznapi férfiú. Kétségkívül lendületes ember, aki különös kilengéseit hajlamos azonosítani az ország, a baloldal, a pártja lendületével.
Az energiamegmaradás törvénye szerint, aki (ami) lendületet vesz, az elrugaszkodik valahonnan. Gyurcsány és kormánya a valóságtól rugaszkodott el, és inkább taszító, mint magával ragadó. Kívánjuk nekik, hogy megvalósuljon a „bátorság, igazságosság, biztonság” hármas jelszó, igaz, akkor jövő ilyentájt, nem az ő születésnapjukról fogunk megemlékezni.