Lopakodó lelkek – motoron

Kim Ki-duk dél-koreai rendező neve valószínűleg nem ismeretlen a hazai mozizók előtt: tavaly a Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz című filmje, míg 2001-ben a Titanic Filmfesztiválon a kicsit olykor sokkoló Sziget című alkotása volt látható a hazai mozikban. A Bin-Jip – Lopakodó lelkek című filmje egy különleges, kicsit szürreális szerelmi történet egy nagyvárosban, golfütőkkel, szellemekkel.

Kim Ki-duk, 2003-as, első nagy közönségsikerét arató filmjével, a Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasszal egy hegyek közti, tavon lebegő remetelakba hívta a nézőt, csodálatos képekkel, a születéstől a halálig, a feltámadásig. A Bin-Jip – Lopakodó lelkek színtere a nagyváros, ahol az utazás nem egy kis ladikon, hanem egy motoron zajlik.
A főszereplő, Tae-suk motoron járja a várost, szórólapokat ragaszt bejárati ajtókra és oda, ahol nem távolítják el őket, mert nincsenek otthon, beköltözik pár napra. Egy furcsa motoros szellem, aki beköltözik, rendet rak, megszereli a mérleget, órát, kicsit belebújik az ottlakók szellemébe, látatlanul belecsöppen mások életébe, s biztos, ami biztos, a családi fotók előtt le is fényképezi magát. Így ismerkedik meg egy lánnyal, egy modellel, Sun-hwával, akit férje rendszeresen ver, amikor éppen nem dolgozik, vagy a kert végében golfozik. Tae-suk megvédi a lányt: golflabdákkal teszi magatehetetlenné a férjet. A két fiatalt különleges kapocs köti össze, s egy idő után együtt járják csendesen, szinte hangtalanul a várost, újabb fedél után kutatva. Mindenütt, ahová beköltöznek, átveszik a tulajdonosok szokásait, az ő házuk, az ő váruk, majd tovalibbennek. Az idill azonban nem tart sokáig: az egyik lakásban egy halott férfit találnak, s a rendőrség azt hiszi, ők ölték meg az idős embert. A fiú börtönbe kerül. De a szerelem, a gondoskodás szelleme itt se maradhat sokáig.
Magányosak, elhagyatottak, mint a 3-iron (a film angol címe) nevezetű golfütő. Sokáig nem használják, ott lapul egy exkluzív bőrtokban. A film szinte szavak nélkül, képekben meséli el a történetet, amely inkább csak foszlányok öszszessége, mégis gyönyörű szerelmi mese kerekedik belőle, tele modern kori tárgyakat felruházó „örök”, érzéki szimbólumokkal, amelyek a képi megjelenítés mellett adnak megfogatatlanabb jelentést a lopakodó lelkeknek. Mert „nehéz eldönteni, hogy a világ, amelyben élünk, álom e vagy valóság”. Még inkább, ha érzelmekről van szó.
(Bin-jip – Lopakodó lelkek, színes, feliratos, dél-koreai–japán film, 88 perc. Rendezte: Kim Ki-duk. Forgalmazza a Budapest Film.)