Megmérgezve

Szeptember 15-én egy várakozókkal teli buszmegállóba hajtott Érden K. Gábor, akinek vezetői engedélye nem volt, de mégis volt benne annyi „ifjonti virtus”, hogy egy forgalomból kivont BMW-vel a forgalmas közúton száguldozzék. A hősködés tragikus eredménye egy halott, négy súlyos és három könnyebb sérült. A toxikológiai vizsgálat megállapította, hogy K. Gábor a balesetet megelőző időszakban marihuánát fogyasztott. További szakértői vizsgálatok adnak majd választ arra, hogy a cselekmény időpontjában kábítószeres befolyásoltság állapotában volt-e a tettes.

Az újabb vizsgálatoknak büntetőjogi szempontból jelentőségük lehet, morálisan már nem. A kábítószer és a tragédia között mindenképpen összefüggés van. Íme, egy újabb fájdalmas érv a könnyű, lágy drogok legalizálása körül folytatott vitában. A halott asszony, a hét sérült a könnyű, „veszélytelen” drog áldozata. Ártatlan áldozatok, hisz nem ők éltek vele, nem a saját egészségüket, mentális állapotukat veszélyeztették, az „ártalmatlan” szer mégis megölte, megnyomorította őket. Ismét bebizonyosodott: a füvezés, a szpídezés, a drogozás nem pusztán magánügy, mondjanak bármit a fogyasztásuk engedélyezését követelő politikusok és szervezetek. Hamis hivatkozás részükről, hogy a szabad embernek jogában áll azt kezdeni saját testével, lelkével, amit akar, hogy alapvető jog önmagunk rongálása, rombolása, hogy a lágy drogok veszélytelenek, mert csak feldobják az embert, emelik a hangulatát, növelik a szexuális vágyát, éppen csak egy kicsit módosítják, kitágítják a tudatát. Mert a mesterséges szerektől módosult, kitágult tudat gyengíti az ember akaraterejét, kikapcsolja az önkontrollját, elhiteti vele, hogy sebezhetetlen, mindent tud, és mindenre képes. Megszűnik a felelősségérzet, helyébe lép a vagányság, az eszement vakmerőség, a túltengő öntudat öntudatlansága. „Szerencsés” eset, ha csak szellemi leépülés, lelki összeomlás, nem pedig vér és pusztulás jár a nyomában. A drogliberalizáció hívei nemcsak a fogyasztók testi-lelki épségét veszélyeztetik, hanem a kívülállók békéjét, nyugalmát, végső esetben még az életét is.

Az ember régóta elveszítette a természettel, a környezettel, a társaival, az önmagával való harmóniáját, s pótszerekben keresi a vágyott összhangot. Annyi mindennel mérgezzük magunkat, alkohollal, nikotinnal, „tudományos táplálékokkal”, civilizációs haladással, világmegváltó eszmékkel, drogokra már nincs szükség. A drogok a már megmérgezett öntudatot mérgezik tovább, eltompítva a még megmaradt természetes reflexeket, legyengítve az ellenálló képességet, elzárva az utat a harmóniához való visszatalálás reménye elől is.

Van a tudat módosításának és kitágításának egy ősi, bevált módszere, úgy hívják, hogy gondolkodás. Egy helytálló ötlet, felismerés igazán feldobja az embert, jó hangulatot szerez, boldogságot, elégedettséget hoz. S egyik gondolat szüli a másikat, még stimulálószerek sem kellenek hozzá. Persze szigorú szabályai vannak, amelyek korlátozzák a parttalan szabadság hirdetőinek emberi, személyiségi, kiteljesedési jogait. S mivel a gondolkodás igaz öntudatra, helyes önértékelésre késztet, sokan veszélyesnek is tartják. A liberálisok a drogokat javasolják helyette.