Universum-mentő Erdei?

Erdei Zsolton, a WBO profiboksz-szervezet félnehézsúlyú világbajnokán kívül is akadnak kiváló ökölvívók az Universum Box Promotionnál, de nagyon úgy néz ki, hogy a magyar klasszis lehet a klub megmentője. Idén ugyanis nem úgy alakultak a legfontosabb címmérkőzések, ahogy azt Hamburgban akarták. Februárban Dariusz Michalczewski kapott végzetes, visszavonulást érő pofont Fabrice Tiozzótól, szeptemberben Luan Krasniqi próbálta meg letekerni Lamon Brewsterről a WBO nehézsúlyú övét, de kiütést kapott tőle, mint ahogy múlt szombaton Thomas Ulrich is a padlón landolt, így Tomasz Adameknél maradt a WBC félnehézsúlyú vb-címe. Utóbbi derbi a szombati Erdei Zsolt–Mehdi Sahnoune-mérkőzés előszeleként is értelmezhető annyiban, hogy nyilvánvalóvá vált, az Universumnak momentán a magyar bokszoló az egyetlen igazán komoly, továbbmenedzselhető ereje ebben a kategóriában.
Ehhez persze világbajnokunknak két nap múlva a hallei Brandberge arénában le kellene győznie 29 éves francia kihívóját. Nem lesz könnyű. Egyrészt azért, mert Sahnoune jó bunyós, mérlege 31 győzelem (ebből 27 K. O.), s csak egy vereség, 2003 márciusában például megszerezte a WBA szervezet világbajnoki címét (amit októberben aztán elvesztett). Másrészt azért, mert ezt a párosítást eredetileg július másodikára Hamburgba tervezték, de Erdei gyomorfertőzése keresztülhúzta mindenki számítását. Az újrakezdés mindig a legnehezebb, az eleve monoton a felkészülés az ellen, akivel korábban már három hónapig együtt kellett kelni és feküdni… Öröm az ürömben, hogy éppen az elfásulás ellen jött jól az a kéthetes edzőtábor, amit „Madár” mesterével, Fritz Sdunekkel szeptemberben Los Angelesben tölthetett. Sdunek irányítja ugyanis a korábbi universumos nehézsúlyú ukrán klasszis, Vitalij Klicsko felkészülését is a november 12-i mérkőzésére, s így adódott, hogy Erdei vele tartson.
– Feltöltődtem Amerikában. Minden reggel a tengerparton futottam, s az óceánból merítettem energiát. Tudom, ez kissé ezoterikusan hangzik, de a váltás a hamburgi megszokottság után nagyon jól jött. Nem bírom a monotóniát, ezért lettem bokszoló, s nem, mondjuk, úszó vagy futó – mesélte honfitársunk, aki trénerével múlt hét végén tért vissza Németországba, s most az akklimatizálódás napjait és az egyre könnyebbé váló edzéseket gyűrik.
A profi szenzációhajhászásához szokott fülnek már azt furcsa volt hallani, hogy Erdei a keddi felvezető sajtótájékoztatón elnézést kért Sahnoune-tól az első mérkőzés elmaradásáért. A két fél azóta is tisztelettel, elismeréssel beszél a másikról. „Kiváló bokszoló, technikailag kiemelkedő, nagyszerűen védekezik. Remélem, komoly küzdelmet vívunk majd, amelynek végén hazavihetem az övet Marseille-be” – nyilatkozta Sahnoune. Erdei is elismeri ellenfele képességeit: „Kemény dió lesz a francia fiú, elég csak a kiütésmérlegét megnézni. Az enyém nem olyan jó (22 győzelemből 13 K. O. – a szerk.), de ez nem érdekes, csak a végső siker. A védekezésre helyezem a hangsúlyt, s ki akarom használni, hogy gyorsabb és mozgékonyabb vagyok, mint ő.”
Úgy legyen. Mert ha a nyolc hónapos meccsnélküliség és a szerencsétlen júliusi betegség ellenére sikerül, akkor világbajnokunk előtt új távlatok nyílhatnak: a címegyesítés lehetősége. A WBA-király Tiozzo és a WBC-uralkodó Adamek idén már móresre tanított egy-egy universumost, nem ártana, ha mondjuk jövő év elején viszszakapnák a kölcsönt. Mondjuk Erdei Zsolttól.