Ez egy jó repülőgép, de ez is csak egy repülőgép – körülbelül így összegezhető az Okvátovity József alezredes és Horváth Dezső őrnagy vezette, április óta Skandináviában tanuló 16 fős műszaki gárda véleménye a Gripenről. A képzésüknek többnyire helyet adó satenasi katonai repülőtér ugyan nincs túl messze a gépeket építő Saab repülőgépgyár szintén dél-svédországi, lidköpingi üzemétől, ám itt, a Gripenek üzemeltetésének kézzelfogható valóságában már nincs helye a marketingízű kommunikációnak. Bár egy-egy üzemnap kezdetén annak eldöntésében, hogy a repülőgép alkalmas-e a felszállásra, korszerű számítógépes önellenőrző rendszer segíti a műszakiakat, egy-egy hiba elhárításánál itt is csodákat tud tenni a pilóta találékonysága, a „megérzés”.
Arra a kérdésre, hogy szakmailag mi okozta nekik a legnagyobb kihívást, meglehetősen összetett a válasz. Míg a magyar (keleti) rendszerben különböző képzettségű műszakiak foglalkoznak a gépek szerkezetével és hajtóművével, valamint elektronikájával és műszereivel, addig Svédországban jóformán nincs specializáció. A svéd üzemeltetők a magyarokhoz képest alacsonyabb szinten mindenhez értenek, a magyarok képzettsége mélyebb egy-egy szakág tekintetében, de vannak olyan területek, amelyekkel odahaza egyáltalán nem foglalkoztak korábban. Míg odahaza a kecskeméti műszakiak jelentős részétől a Honvédelmi Minisztérium (HM) az elmúlt évben elvette vagy visszatartotta a veszélyességi és más pótlékokat, addig az átképzés alatt álló 16 magyarra mély benyomást tett, hogy a svédek mennyire ügyelnek a megfelelő munkakörülmények biztosítására, a dolgozók egészségére és a környezetvédelemre. Satenasban elszámolási kötelezettség nélkül rendelkezésre állnak a gumikesztyűk és más munkavédelmi felszerelések, de naponta egy óra munkahelyi sportolást is előírtak.
Amikor egy-egy nap véget ér a Vanern-tó partján elterülő, immár hatvanéves bázison – amely rendezettségét tekintve leginkább golfpályához hasonlatos –, a magyarok egy harminc kilométerre lévő egykori nővérszállóba térnek vissza pihenni, Lidköpingbe. Az épületet a HM választotta ki, és újíttatta fel a svédországi átképzésen részt vevők számára. Míg a műszakiakat egyedül helyezték el az alig tíz négyzetméteres szobákban, addig a már január óta kinnlevő öt pilóta a családját is magával vihette az ugyanitt kialakított 34 négyzetméteres apartmanokba. Bár a helynek tagadhatatlanul kollégiumhangulata van, az együttlakás láthatóan kevés feszültségre ad okot: az „állomány” tagjai odahaza is rendszeresen összejárnak, és nemcsak munkahelyi, baráti viszony is összefűzi őket.
A Gripennel először megismerkedő magyar pilótákat Tóth Gábor őrnagy vezeti, ő egyben a Puma vadászrepülő század parancsnoka is. A január óta tartó átképzés során december közepéig fejenként mintegy száz órát töltenek a levegőben a svéd alakulat gépeivel – információink szerint a tíz évre szánt 16 800 repült órás magyar lízingkeret terhére. A 35–36 éves „hajózókat” tapasztalatuk alapján válogatták ki, de az is szempont volt, hogy még kellő szakmai perspektíva álljon előttük. Először – néhány felszállás során – elsajátították a gép repülését, de – mint mondják – sokkal inkább a Gripen összetett elektronikájának megismerése jelent számukra komoly feladatot. A legnagyobb kihívás a földi célok elleni támadás és a felderítés, hiszen odahaza a MiG–29-esen szinte kizárólag a légiharcra készítették fel őket. A kiképzés végén az oktatói teendőket is elsajátítják, hiszen Kecskeméten ők folytatják majd az utánuk következő magyar Gripen-pilóták képzését. Bár december közepén az ünnepekre hazajönnek, januárban visszatérnek Svédországba, ahol átképzést kapnak a Magyarországnak szánt, korszerűbb Gripen-változatra, amelyekből márciusban hazahozzák az első öt darabot.
Szakmailag a legnagyobb gond, hogy amikor a Medgyessy-kabinet levegőben utántölthető, precíziós csapásra és expedíciós hadviselésre alkalmas gépeket rendelt az Orbán-kormány hazai légtérvédelemre alkalmas Gripenjei helyett, a módosított szerződéshez nem rendeltek többletrepülési órákat. Ha 2009-ben huszon-egynéhány pilótával hadrendbe áll a magyar Gripen-század, fejenként és évente nem repülhetnek többet hatvan-hetven óránál. A műszakiak is szkeptikusak, hiszen a 14 gépes „flottából” nehéz lesz kigazdálkodni elegendő Gripent a hosszú külföldi missziókra, miközben a hazai kiképzést és a mindenkor prioritást élvező készültséget is biztosítani kell.
origo.hu
A legismertebb magyar meteorológus is megszólalt a pokoli hőhullámokkal kapcsolatban
