A magányos győztes

Pozitívan reagáltak a kisebbségi kormány láthatólag több társadalmi réteget megnyugtatni kívánó névsorára az üzleti körök. Erősödött a zloty és az elmúlt napok fenntartásokkal teli latolgatásai után a neveket látva mintha kissé felengedett volna a külföldi sajtó szigora is. Mindez nem véletlen, hiszen Kazimierz Marcinkiewicz kormányfő jó néhány liberális kötődésű politikus bevonásával látványos gesztusokat tett a Jog és Igazságosság és a Polgári Platform koalícióját váró társadalmi csoportok felé.
A kormánylistával tehát nem lenne különösebb baj, a lengyelek háromnegyede azonban a két győztes jobboldali párt koalícióját várta, így valamelyest mindenképpen csalódott. A jó egy éve eldöntöttnek látszó frigy felmondásáért az elmúlt napok fényében mindinkább egyértelműnek látszik a Polgári Platform felelőssége. Tuskék érezhetően végig a győzelemben gondolkodtak, s akkor sem tudtak váltani, amikor kiderült, hogy az elmúlt 15 év tapasztalatai alapján a társadalomról és gazdaságról megfogalmazott tisztán liberális elgondolásokra a vártnál kevésbé vevők a lengyelek. A második helyre ez még elég volt, Kaczynskiék kettős sikere azonban láthatólag keresztülhúzta a PO elképzeléseit. Egyrészt nem tudták feldolgozni vereségüket, másrészt az új helyzetben elbizonytalanodtak a párt jövőbeli irányát, szerepét illetően is. A Polgári Platform először a jobboldal vezető szerepére tört, veresége után pedig némi ideológiai tolódás után mintha a posztkommunisták bukásával tátongó űrben a baloldali liberális ellenzék pozíciójára pályáznának. Az elmúlt napok történései nagyrészt e belső bizonytalanságból fakadnak, és arra utalnak, hogy a PO már nem is akart belépni a koalícióba, ráadásul ezért a felelősségét meglehetősen ügyetlen módon a PiS-re igyekezett hárítani. Aligha lehet másként értelmezni, hogy irreális követelésekkel álltak elő a koalíciós tárgyalásokon (Rokita lényegében kormányfőként szeretett volna diktálni, ragaszkodtak Jaroslawnak, az elnök ikertestvérének miniszterelnökségéhez, folyamatosan és kényszeresen a szélsőségesek felé nyitással vádolták potenciális partnerüket), valamint a PiS számára kimondottan provokáló személyt (Komorowski) jelöltek házelnöknek. Kaczynskiék egy idő után megunva e játékot, a kisebbségi kormányzás mellett döntöttek.
A mostani helyzet kialakulásához valójában hozzájárult az is, hogy a jobboldal túlnyerte magát. Két vezető erejét nem az együttműködés felé löki mozgásterük megnövekedése, hiszen mint a történések is mutatják, jelen esetben például a PiS, ha kompromisszumok árán, de egyedül is képes kormányozni. Az a tény azonban, hogy Kaczynskiék magukra maradtak – pontosabban magukra hagyták őket –, jelentős mértékben bekódolja a közeljövő politikai életébe a bizonytalanságot. A mostani formációval ugyanis aligha lehet reálisan egy évnél tovább tervezni. Olyannyira így van ez, hogy a jelenlegi összetételében éppen az említett liberális gesztusok miatt még e kormány megszavazása sem biztos.