Az elszigetelő

Kedves gyerekek, labdáztunk a Vörös téren, s látjuk ám: Lenin elvtárs sétál testőreivel a Kreml felé. Hozzápattant a labda, ő pedig fölvette és visszagurította. Pedig közénk is lövethetett volna – meséli unokáinak az orosz öregember. Ez persze csak vicc. De az már nem, hogy Gyurcsány Ferenc, aki – horribile dictu – hazánk miniszterelnöke, büszke rá: 1988-ban nem javasolta erőszak alkalmazását a rendszerváltozás előkészítőivel szemben. „Politikai megoldást” akart, amikor mások egzisztenciális ellehetetlenítést szerettek volna. S Gyurcsány szerint a politikai megoldás, amire akkor utalt, ugyanaz, mint ma. Nem rendeli el a Fidesz-vezetők likvidálását, hanem a politika kies terepén kívánja legyőzni őket. Ez mindenesetre megnyugtató.
Kedves gyerekek! 1988-ban, mikor Gyurcsány jelentéseket írt a Fideszről, hivatalosan egyetlen párt létezett Magyarországon: az MSZMP. Volt ennek egy tétován verdeső reformszárnya, de a hatalom egészen a rendszerváltozásig ugyanazoknak a kezében maradt, akik segítettek széttaposni az ötvenhatos forradalmat, akik példátlan, eminens szorgalommal végezték el a véres megtorlásokat, aztán „elszigeteltek” mindenkit, akiről feltételezték, hogy köze van a változást akarókhoz. E hatalom ellenforradalomnak nevezte a forradalmat, figyeltette és elvitette azokat, akik virágot csempésztek a 301-es parcellához.
A pápai gyerek, akiről itt szó van, mocskos kis csavar volt a gépezetben. Ma pedig – milyen fura játék a történelem! – ő Magyarország miniszterelnöke; s azt merte állítani a közszolgálati rádióban, hogy az általa akkor elküldött Fidesz-program mindenki számára hozzáférhető volt. De azt ti is tudjátok, kedves gyerekek, hogy ami mindenki számára hozzáférhető, azt legfeljebb egy hülye küldené el „bizalmasan” a vezető elvtársaknak, főként önszorgalomból összegyűjtött információhalmazként. Gyurcsány Ferenc azonban nem hülye. A Fidesz az akkori fiataloknak a remény szinonimája volt. Azt jelentette, hogy új idők jönnek, hogy ki lehet takarítani a régi kovászt. Hogy el lehet ásni a kommunizmust, ezt a mérgező, miazmás dögöt. Azt, hogy a vigyorgó gyilkosoktól el lehet politizálni a hatalmat. Hogy a bilincsek le fognak hullani, s hogy a hazugságot eztán hazugságnak nevezzük, hogy többé nem halkítjuk le a hangukat, és nem nézünk körül, ha politikáról beszélgetünk. Azt jelentette minden, hazája sorsa iránt érzékeny fiatal számára, hogy van élet a disznófejű diktatúrán túl.
S mit jelentett Gyurcsánynak? Hogy a változást akarókat fel kell számolni. Tegnap reggel belehazudta az éterbe: úgy vélte és véli, értelmes párbeszéddel kell meggyőzni a fideszeseket. De az ő „politikai megoldása” 1988-ban nem ez volt. Azt írta levelében: el kell őket szigetelni. Megtanulta elődeitől, hogy egy politikai mozgalmat a szervezők elszigetelésével lehet megbénítani. Elszigetelni azt jelentette: a kommunikáció csatornáit ellenőrizni kell és felszámolni.
Kedves gyerekek, korabeli dokumentumok szerint Hruscsov 1956. november negyedikét politikai megoldásnak nevezte. De amikor azt tanuljátok, hogy a magyar forradalom vérbe fulladt, ne higygyétek el. November negyedike a győzelem napja volt; a nemzet fiai győztek az információszedegetők és jelentésküldözgetők felett. Egy kicsit persze belehaltak ebbe a nemzet fiai. De a jelentésküldözgetők sorsa rosszabb: ők azok maradnak, amik. Kedves gyerekek, soha ne írjatok jelentést senkiről a hatalomnak, legyen az bármilyen színű!
A mostani helyzetre pedig javasolnék egy politikai megoldást: az a Gyurcsány nevű ember kotródjék a parlamentből! Vigye magával a Tóth nevűt is! És többé ne tegyék a lábukat az ország házába!